harminchetedik fejezet

411 41 29
                                    

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

A feszültség nem csillapodik. Egyre erősebb és erősebb. És én is egyre idegesebb leszek. Hülye ötlet volt idehívni. Meg kéne nyugodnom. Egy kis fű jó lesz. Megtekerek egy cigarretát és rágyújtok, és lelülök Eddievel szembe a fotelbe. A lábam rángatózik és még a fű sem segít. Bassza meg, nem hiszem el. Eddie némán ül a kanapén, várja a magyarázatom.
Jerome épp üzletel pár emberével úgyhogy még egy fél óráig nem is fog hazajönni.
Elszívom a cigarettát és belekezdek a magyarázatomba. Még én sem tudom mit akarok ebből kihozni. Vagy, hogy mit fogok mondani. – Sajnálom. De amit mondtam komolyan gondoltam. Tényleg szeretlek Eddie. Mondhat bárki bármit. – kezdek bele. Először puhítanom kell. Utána jön a többi. Aztán nyugodtan haza megy én meg belövök valamit végre magamnak. – Már kezdek lejönni róla. Komolyan. Már nem csinálom annyit. – mondom, de félbeszakít.

– Nem hiszek neked. Rohadtul aggódtam érted! Fel tudod fogni, hogy mekkorát csalódtam benned mikor leléptél a pénzzel? Tudod mennyire rosszul voltam. Jézusom el se tudod képzelni, hisz te itt ültél és nyotad magadba azt a szart! – áll fel és lép elém. – Csalódtam és rohadtul dühös vagyok, mert átvertél! Megloptál a rohadt életbe! – kibálja. Megérdemlem. Tényleg hülye ötlet volt tőle pénzt lopnom. De anyámékat nem tudtam volna rávenni, hogy ne dugjanak be egy rehabra. Felállok és a fiúra nézek.

– Tudom, hogy egy fasz voltam, amiért nem szóltam de megijedtem. És nem anyagra kellett a pénz. – sétalok el mellette. Az előbb túl nagy volt a közelség. Már meg akartam tenni. De nem pont ez lenne a megfelelő pillanat.

– Akkor mire?

– Kajára! Azért ennem még kell. – töltök egy pohár bort magamnak. – Kérsz? – kérdezem mire elneveti magát. De nem olyan édesen és kedvesen ahogy szokta, hanem gúnyosan.

– Hihetetlen vagy. Kajára kellett a pénz? Azt hittem megélsz azzal a sok porral és tablettával. Amúgy meg Richie, tudod miért nem mondtam ki azt amit te? Mert rohadtul nem érdemled meg, hogy kimodjam. Bármennyire is igaz. – sétál oda hozzám. Meg iszom a pohár vörös bort és a fiú felé fordulok. Kezdem elveszíteni a türelmem. Főleg, hogy ilyen lekezelően bánik velem. – Baszdmeg Richie.

– Én? Tényleg? Mit, kit? – akad ki. – Téged? Ja, persze azt nem lehet, mert kisfiú vagy még, nem bírod ha egy picit szekálnak, anyuci pici kis fia vagy! Rohadtul nem tudsz magadtól boldogulni! És ha valami pici probléma történik azonnal vagdosod magad! – fogom meg a csuklóját és felhúzom rajta a pulcsija ujját. Látom a vágásokat, azt, hogy mennyire visszataszítóak, hogy mennyire sajnálom miatta, hogy megmenteném ettől a sok szenvedéstől. Kihúza csuklóját a szorításomból és dühösen néz rám. Ez az ami visszazökkent a dühbe. – Úgyhogy te baszdmeg!

– Borzalmas vagy! Itt tolod ezeket a szarokat, majd arra vársz, hogy tárt karokkal várjalak és mondjam azt, hogy jó minden olyan mint régen? Semmi sem lesz olyan mint régen!

– Tudom! – csapok a pultra, amitől a fiú összerezzen. – Jól tudom! De le fogok állni! Esküsz...

– Te ne esküdözz! Maeve is megmondta, hogy ilyenkor folyton csak hazudsz!  Úgyhogy egy szavad sem hiszem el!

– Ó, tényleg? Akkor azt sem hiszed el, hogy Ashleyvel lefeküdtem? Azt sem, hogy minden élő embert megbasztam? – kezdek el ordítani. Eddie hátrálni kezd.

– Ki az Ashley? – kérdezi. Persze ő nem tud róla.

– A mozis lány! Akivel együtt dolgozok! Még egy buliban találkoztunk! Aztán felajánlotta, hogy segít munkát találni! Aztán volt, hogy átmentem hozzá! Tudod mi történt mikor te kórházba kerültél, mert Henry majdnem halálra vert? Át mentem hozzá és majdnem lefeküdtünk! Úgy bizony! Már ott tartottunk, de miattad nem tettem! Csak részeg volt és meg csókolt én meg hagytam! Borzalmasan éreztem magam, mert téged szeretlek Eddie! Nem őt! De aztán "szakítottunk" – mutatok idezőjelet. – és te le se szartál! Én meg halálra buliztam magam és mindenkivel még Ashleyvel is összefeküdtem! És kurva jó volt! Rohadtul élveztem, hogy nem kellett miattad aggódnom, nem kellett rád gondolnom egy percig sem, mert itt volt ez a sok por és tabletta! És tudod miért csinálom? Akarod tudni? – lépek felé, de ő egyre hátrál. Fél tőlem, vagy meg van ijedve. Nem bírok ennyire józan lenni. Megállok és elkezdek egy kis spuri után kutatni. Ahogy megtalálom három kis csíkba kiöntök egy picit és felszívom az összeset. Máris jobban érzem magam. – Válaszolnál?

At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]Where stories live. Discover now