At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

huszonötödik fejezet

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

Ahogy kiléptem az épületből egy kényszer fog el, hogy valamilyen drogot a szervezetembe juttassak. A speed még hat úgyhogy nincs nagy gáz, elég ha csak egy egyszerű, szerény füves cigit szívok el. Elég ugye? Szerintem is. Ahogy meggyújtom a telefonom rezegni kezd a farzsebembe. Előveszem, majd megnézem ki hív. Mit akarhat Maeve? Fogadom a hívás és a fülemhez emelem a készüléket. – Szia. – köszönök a lánynak, miközben a füst kiömlik a számon. Hallom ahogy visszafojtja a sírást. – Mi a baj?

– Nagyon nagy gáz lenne ha pár napra meghúznám magam nálatok? – kérdezi. Mit mondhatnék erre? Bocs, Maeve nem lehet tudod, hát akkor hogyan drogozzak titokban? Teljesen elment az eszem. Maeve a legjobb barátnőm, soha nem mondanék neki nemet. De hát ő a kontinens másik végén lakik. – Fontos lenne. – szól bele újra. Ahj, kénytelen vagyok igent mondani. Amúgy is jót tenne ha valakinek beszélhetnék Eddieről.

– Persze. Csak szólj Madelinnek, mert nem vagyok otthon. Ő biztos felveszi.

– Miért hol vagy?

– Eddienél. Meglátogattam a kórházban. Oh... tényleg neked nem is mondtam. – szívok bele a cigarettába.

– Nem. Napokig nem kerestél. Furcsálltam is.

– Csak... szar napjaim voltak, ennyi. Anyám is kórházban, meg Eddie is. Borzalmas hetem volt. De, majd elmondom. Csak ez nem telefon téma. Akkor hívd majd fel Madelint és beszéljétek meg. Szia. – nyomom ki és kifújom a levegőt. Nyugi Rich, nincs baj. Majd esténként, meg a fürdőben be tudod magad lőni. Nem lesz semmi baj, nem kell aggódnod. Maeve nem fog rájönni semmire sem. De akkor el kéne tennem máshova a dobozt. Mindegy, megoldom. De látni fogja. Majd ha megyünk valahova napszemüveget veszek fel. Igena az lesz. De ismer már ennyire. Picsába.
Elszívom a cigit és visszamegyek az épületbe. Még mining Maeven és a drogon kattog az agyam, mikor is valaki egy megszólítással kihúz a gondolatmenetemből. Egy lány siet hozzám és kedvesen rám mosolyog. Nem hiszem, hogy engem keresne. Nem is ismerem és alig hiszem, hogy ő ismerne engem. – Heló idegen lány. – nézek rá zavarodottan.

– Bocs, nem ismersz.A neven Skye. Eddie itteni barátja. – mutatkozik be és kezét rázunk. Mi? Eddie barátja? Nekem miért nem szólt róla? Miért nem beszélt erről a lányról? Tuti belezúgott. Jézusom akkor mi lesz, ha járni fognak? Mi lesz velem? Uralkodj magadon Richie és légy természetes.

– Fasza. – reagálom le az egészet. Oké lehet nem kellett volna ennyire természetesnek lennem. – Nem beszélt rólad nekem. – szólalok meg. Most mi a faszt csinálok? Mindent el fogok baszni ezzel. Gratulálok magamnak, tényleg, fantasztikus.

– Tudom. Nem rég óta ismer. Két napja. Jó fej srác. – mosolyodik el. Jaj ne, ez olyan mosoly! Ez az a mosoly ami valami olyasmit jelent, - Maeve elmondása szerint - hogy tud valamit a lány amit te kurvára nem. Lehet már többek! Bassza meg, bassza meg, a rohadt életbe! Most mihez kezdjek? Lehet csak túl reagálom. Sőt biztos. Inkább beszéljem meg Eddievel. Az nem lesz olyan kínos. Ugye? Mondd Istenem, hogy nem. – Nem akarlak feltartani, nyugodtan menj csak hozzá. Majd még találkozunk Richie. – hagy ott. Sietősre fogom és Eddie szobájához sietek. Mély levegő, szedd össze a gondolataid, nyisd ki az ajtót és kezdődhet a show. Csak a szokásos maszk Rich, menni fog. Menni fog. Oh, mi a faszt képzeltem, dehogy fog menni. Asszem' tudom mi lesz az első dolgom ha hazamegyek. Aztán azt is, hogy mi lesz a második. Lényegtelen, most fokuszáljunk Eddiere. Lehet kéne még egy cigi. Nem, bemegyek! – Segítsek kinyitni? – szólal meg mögülem egy hang. Ahogy odafordulok a lány áll a saját ajtaja előtt. Mert feltehetőleg az az övé, keresztbe font karokkal és most már egy maszk is takarja az arcát.