At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

ötvenegyedik fejezet

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

Hazudtam Eddienek mikor azt mondtam, hogy holnap megy a gépem. Csak két nap múlva megyek Maevehez és szerdán jövök haza. Gondoltam meglepem azzal, hogy mégis előbb itthon vagyok. Ahogy hazaérek, az ajtóban meghallom, hogy anyáék megint veszekednek. Próbálok rájönni, hogy miről van szó, aztán leesik. Megint azon, hogy mi lesz velem. Hogy elvigyenek e pszichológushoz vagy ne. Vagy már fél éve ez a téma. Mindig felhozzák, én pedig próbálom terelni, de azt hiszem most már tényleg el kell döntenem, hogy mi legyen, mert nem akarom, hogy ez miatt vitatkozzanak. Felesleges időpazarlás. Próbálok minél hangosabb lenni, hogy észrevegyenek és befogják végre. – Richie te vagy az?

– Nem egy bohóc vagyok. – válaszolom.

– Nem vagy vicces. – ölel meg anya. – Milyen volt?

– Jó. 

– Ennek örülök. Gyere, egyél valamit. – simítja meg a hátam. 

– Nem vagyok éhes. Inkább lefekszem, holnap korán kelek, megyek dolgozni. – próbálok ellenkezni. 

– Biztos, hogy most még nem. Ebédre is keveset ettél, a végén még egy kész csontváz leszel. Csak egy kicsit leagalább. – erősködik. Megforgatom a szemeim és végül belemegyek. Nem igazán eszem, inkább csak piszkálom az ételem és válaszolok az anyáim által felrakott kérdésekre. 

– Gondolkodtam és arra jutottam, hogy lehet tényleg jobb lenne, hogy ha elmennék egy pszichológushoz. – jelentem ki. Egy picit meglepődnek, de örülnek is, hogy így döntöttem. Jó ötletnek tartják, így biztosabbak abba, hogy nem esek vissza olyan könnyen. Nem mintha tervben lenne, hogy újra elkezdjem használni a drogokat. – Lassan tényleg le kéne feküdnöm. Holnap korán kelek. – lököm el magam az asztaltól, felállok és a tányérom a mosogtóhoz viszem. – Vagy segítsek valamit? – kérdezem. Szeretnék nekik segíteni valamiben, hisz már elég nagy vagyok és még mindig az ő nyakukon lógok. Meg aztán biztos, hogy nem vállna káromra.

– Nem, nem kell. Menj csak nyugodtan. – legyint Mad. 

– Rendben. – adok mind a kettejüknek egy puszit az arcukra és felmegyek. Elmegyek letusolni, majd kiülök az ablakba és rágyujtok egy cigarettára, miközben kinézek az ablakon. Próbálom megyfigyelni a csillagokat, de nem sokat látok belőlük. Később elnyomom a csikket és befekszem az ágyamba. Írok még egy utolsó üzenetet Eddienek, aztán még egy ideig barangolok az interneten. Már éjfél is elmúl, mikor is anya benyit a szobámba. Azt hitte alszok. Csak jó éjszakát akar kívánni, de aztán beszélgetésbe kezdünk. Rákérdez, hogy Eddie miért ment el korán tegnap. Erre csak annyit mondok, hogy volt még pár elintézni valója. Aztán még pár percig elcsevegünk, majd már ő is elfárad. Ad egy csókot a homlokomra és kimegy. Beállítom az ébresztőt, majd a fal felé fordulok és elalszom. Ahogy felkelek kapok egy hiperaktív löketet, ami az egész napomat befolyásolja. Boldogabb vagyok és gyorsabban dolgozom. Ashley furcsállja is, de nem szól bele, mert legalább helyette is dolgozom. Ma az átlagnál is többen jönnek ide. Nem csodálom, hisz tegnap jött ki az új Marvel film és sokan meg akarják nézni. A szülők többsége csak azért jön ide a gyerekeivel, hogy olcsóbban hozzájussanak a jegyekhez. Az már egy másik dolog, hogy itt is ugyannnyiba kerül, mint máshol, de ezt nem szeretjük nagyon hangsúlyozni. A másik ok, hogy idehozzák őket, hogy itt nem árulunk semmilyen különlegesebb poharat és tálat, - amik kicsit sem olcsóak - amiket a gyerekek előszeretettel megvetetnének a szüleikkel. Egész nap csak jönnek az emberek, egy percre sem állok meg. A lány kicsit sem tűnik közzreműködőként. Néha ő is segít, majd kimegy egy kicsit, aztán visszajön, pár terembe feltakarít, aztán ebédszünetre megy, majd visszajön és ő szolgálja ki a vevőket, amíg én takarítok fel a nézők után, aztán ahogy visszaérek, ő megint sehol sincs. Ebből egy idő után elegem lesz és mikor végre kijutok ebédszünetre, - amit egyáltalán nem ebédelésre használok, - kimegyek Ashleyhez és számon kérem, hogy miért ilyen ma. – Miért nem segítesz? – kérdezem, mire kiköpi a rágóját és zsebre rakja a telefonját. – Ne mondd, hogy ez most azért van, mert nem voltam bent pár napig. Kérlek Ashley ne!