At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

tizenharmadik fejezet

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

A napok gyorsan eltelnek. Maevenek a szünet végére haza kell mennie, de megbeszéljük, hogy gyakran beszélünk majd. Az egész Vesztesek Klubjának bejött Maeve stílusa. (Így hívjuk a csapatunkat.) Aztán ott van Eddie. Egyre biztosabb vagyok abba, hogy tetszik. Viszont tudom, hogy soha nem fogja azt érezni amit én. Láttam, hogy nézett Maevere. Az a teljes elcsábulás, vonzódás. Nem hibáztatom, tényleg szép lány és okos is. Olyan Eddiehez való. Irigy is voltam akkor rá. Ma viszont el kell, hogy menjen. Már mindent összepakolt és az anyja Nicole hamarosan ideér érte. Amíg várunk a verandán ülünk és egy-egy cigarettát szorongatunk az ujjaink közt. - Csodás hét volt Rich. Kösz, hogy eljöhettem és megismerhettem a barátaid. - néz rám és beleszív a cigarettába.

- Én köszönöm, hogy eljöttél. És, bocs amiért annyira elborult az agyam, mikor Eds itt volt. - kérek bocsánatot. Szerencsém, hogy Eddie nem haragszik rám. - Csak olyan nehéz megállnom, hogy ne lőjem be magam. - mondtam.

- Tudom. Nem haragszom. De nem fogom hagyni, hogy visszaess. A legjobb barátom vagy. És ha kell ordítok veled. - mosolyodik el. Ekkor egy ismerős sötét szürke Ford áll meg. - Megjött az anyám. - nyomjuk el a csikket. Felálltunk és Maeve odahúzza a bőrödjét a kocsihoz, amiből a fiatalos, ám harmincas éveiben járó, szőke, hosszú hajú, vékony, kecses nő száll ki. Sok ékszert hord, mint midig. Egy fekete melegítő nadrág és egy fekete pulcsi van rajta meg a szokásos rongyosra használt szürke edzőcipője. Szokásos öltözet. Kinyitja a csomagtartót, majd felénk fordul. - Szia anya. - köszön neki a lány.

- Szia drágám. - mondta. Elég korán szült. Mindössze tizennyolc éves volt amikor Maevet szülte. Ami akkor normális volt, de az én anyám is csak huszonöt éves kora fele fogant meg engem. A lány apja sose volt velük. Elhagyta Nicolet. Sokan azt hiszik ingyen élő meg ilyenek, de éjjel-nappal dolgozik. - Rakd be és megyünk is.

- Szia Nicole. - lépek elé. Nagyon sokat segített a leszokásban és mindenben. Annyira jó újra látni.

- Azta Rich. Nagyon jól nézel ki. - öleljük át egymást. - Jó látni. Milyen itt Derryben? - néz fel rám.

- Jó. Vannak itt jófej emberek. Maevvel is jól kijöttek. Minden a legnagyobb rendben van. - hazudok. Egyáltalán semmi sincs rendben. Ha Maeve elmegy nem lesz ki visszatartson abba, hogy újra rászokjak.

- Ennek örülök. - simogatja meg a fejem. Maeve beszáll a kocsiba és kikiabál Nicolnak, hogy menjen már. - Mennem kell. Karácsonykor találkozunk. - pusztilja meg a homlokom. Tőle sem bírom ezt, de hát muszáj elviselnem.

- Szia Rich. - köszön el a lány is, majd elhajtanak. Visszamegyek a házba és a szobám felé veszem az irányt. Ahogy átlépem a küszöböt egy fura érzés nyílal belém. Valami húz az ágyam felé, majd lehajolok és tetteimet nem uralva húzom elő a dobozt amibe gyógyszerek tömege és drogok vannak. Meg akarom tenni. Valamelyiket be kell vennem. Nem bírom már ki ezt a sok borzalmas érzést. Érzem, hogy újra elvesztem az eszem, de most meg sem próbálom visszatartani. Előveszek egy tűt, egy kis heroint és az öngyújtóm. Lesietek és egy kanalat viszek fel a szobámba, amibe fel tudom melegíteni a drogot, majd magamba lövöm és érzem azt az érzést amit régen. A nyugalmat és a boldogságot. Ahogy felállok émelyegni kezdek, majdnem el is esek. Ahogy kicsit jobban leszek visszarakom a dobozba a dolgokat, hogy anyámék ne jöjjenek rá semmire se. Erős hányinger jön rám, majd már érzem, hogy tényleg hányni fogok így a mosdóba sietek. Ahogy végzek érzem, hogy a kezem erősen viszketni kezd így megvakarom, de nem múlik el azonnal, csak öt perc múlva. A nagy feldobottságom elmúlik, már csak teljesen bódult vagyok. Egy órája járkálok a házban vagy fekszek, közben pedig zenét hallgatok, most pedig egy vodkás üveget tartok a kezembe, aminek a felét ki ittam és olyan részegnek érzem magam, mint régen. Ahogy egy újabb szám kezdődik, leteszem a földre a vodkás üveget, meggyújtok egy cigarettát remegő kezekkel, felállok és ide-oda dölöngélek, közben pedig éneklek.