harmincnyolcadik fejezet

357 38 14
                                    

𝑬𝒅𝒅𝒊𝒆

Fogalmam sincs hova mehet. Én csak lefagyva állok és nézem, ahogy eltűnik a sötétben. A házra nézek. Apám kint áll az ajtóban és engem vár. Ebből nagy balhé lesz. Inkább a fiú után futnék, hogy meg mondjam neki amitől eddig féltem. Azt, hogy szeretem. Hogy nem számít semmi, de én szeretem és azt akarom, hogy itt legyen, hogy jobban legyen, józan legyen és soha többé ne nyúljon a drogokhoz. Azt akarom, hogy velem legyen.
Nehéz léptekkel indulok meg a ház felé. Mintha valami folyamatosan húzna vissza. Talán csak a félelem. Nagyon félek, már remegek és nem tudok másra gondolni mint, hogy most vajon ő hol járhat. Maeve már rátalált? Remélem, hogy még rátalál. Felérek az utolsó lépcső fokon is és apám elé állok. Nem mond semmit, csak belök az ajtón, amit maga után bevág. Szikráznak a szemei, az erek kilátszódnak a nyakán a keze már ökölbe van. Anya meg sem szólal. Azt se tudom hol van. Lehet bezárta az egyik szobába. Jézusom mi lesz ebből? Néma csönd, csak a kinti szél zaját lehet hallani. Egy szempillantás alatt történik minden. Nem is látom mi történik csak elesek és az arcomhoz kapok. Még mindig nem mond semmit. Megragadja a karom, majd nekilök a falnak. Elém lép, és dühtől lángoló szemeivel, az én enyéimbe néz. Ettől én is csak dühös leszek. Miért érzem, hogy tennem kell valamit, hisz tehetetlen vagyok hozzá képest? Egy próbát mégis megér. Nem szolalok meg csak leköpöm. Lassú, megfontolt mozdulattal leszedi az arcárók a köpetet majd újra a szemeimbe néz. Meg fogja a vállaim és egy határozott, erős mozdulattal beletérdel a gyomromba amire vért köpök fel és fájdalmasan felordítok. Itt viszont még nem áll meg. Már összeesnék, mikor megragad a hajamnál fogva, hátrahúzza a fejem és lefejelteti velem az asztalt és elenged. Azonnal hátraesek, majd párszor még hasba rúg amire még több vért köpök fel. És ezt végig néma csöndben csinálja. Mem ordít, csak én kiabálok a fájdalomtól. Megemel a pólómnál fogva és elkezd fojtogatni. Már tényleg azt hiszem, hogy meg akar ölni. Ahogy elenged én a földön összeesek és levegő után kapkodok. Visszamegy a konyhába. Talán egy sörért nem tudom, de próbálok elmenni onnan. Sikerül négykézláb elkúszni a földszinti fürdőig, de apám is odaér. Egy kést szorongat a kezébe. Most tényleg meg fogok halni. Meg fog ölni, le fog szúrni. Lehet anyával is azt tette. Leszúrta és kidobta a hátsó kertbe. Próbálok valamibe kapszkodni, hogy felálljak. Végül a kád szélét sikerül megfognom és sikeresen fetápászkodom. Kell valami amivel visszavághatok, amivel védekezhetek. Oh, várjunk! Tudtommal apámnak van fegyvere. A hálóban. Oh, csak legyen ott! Ki kell jutnom innen. Nem fog ártani Eddie, nyugi nem fog leszúrni. Minden rendben lesz. Egy mély lélegzetet veszek és próbálom minél gyorsabban kikerülni őt, hogy ne essen bajom. Viszont így is csúnyán megvág vele. Baszki ez nagyon fáj. Oké, vérzek, durván. Jön utánam. Amilyen gyorsan csak tudok berohanok a szobájukba és a fegyver után kezdek el kutakodni. Hova tette? Hol van? Miért nincs itt? Miért nem gondoltam erre előbb. Hallom, hogy itt van a közelbe. Becsukom az ajtót és bezárom. Ezzel nyerek egy kis időt. Csak részeg Eddie. Nem lesz semmi baj, nem árt neked, ha meglátja a fegyvert. Kihúzom a legalsó szekrényt amibe találok egy dobozt. Biztos, hogy ebbe lesz. Le van zárva. Basszu, nem hiszem el. Gondolkozz, mert már az ajton kopog. Szét tudom feszíteni, nem? Nem vagyok elég erős, de egy próbát megér. Próbálom minden erőmmel szétfeszíteni a dobozt, de nem megy. Borzalmas fáj az egész testem. Éles fájdalom hatol a karomba ahol az előbb meg lettem vágva. Teljesen átázott tőle a pulcsim ujja. A rohadt életbe, nem hiszem el, siess Eddie! Minél előbb. Nem megy baszki. Az ajtó pedig kivágódik és az apám jön be. A kést még mindig a kezébe szorongatja. És elejtem a dobozt ami azonnal kinyílik. Kapkodva veszem ki a fegyvert és felé szegezem. Komoly marad az arca, csak lassan közeledik én pedig hátrálok. Nekiütközök a falnak. A fegyvert lejjebb tartom és már célzok. Nem merem meghúzni a ravaszt, félek a következményektől Meg fogok halni, ha kikerülök innen. Meg kell tennem. Eddie meg kell tenned! Muszáj lesz. Még lejjebb célzok, lehunyom a szemem és egy hirtelen pillanatban meghúzom a ravaszt. Elkezd zúgni a fülem a fejem is fájni kezd. Ahogy kinyitom a szemeim apám gyilkos tekintetével találkozom. Nem találtan el, csak a padlószönyegbe találtam.
El tudok menekülni. Elég nagy hely van mellette. Menj Eddie! Fejéhez vágom a fegyvert amitől elhajol és lesz időm elmenekülni. Ő viszont jön utánam és hamar utol is ér. Az ajtó felé rohanok, de ő oldalról nekivág a falnak amitől összeesek. Meg fogja a pulcsim nyakát és elekezd maga felé húzni, én pedig ellenkezem, de ekkor újra hasba rúg mire vért köpök fel. Elkezd tovább rángatni, egészen fel a lépcsőn a szobámig. Itt elenged és leteszi a kést az asztalra. Én próbálok felállni, de újra belém rúg. Már a sírás határán vagyok és mindjárt elájulok. – Nem tudom mikor neveltem mocskos buzit a fiamból, de ha már az vagy, akkor kihasználom. – mondja és elfordul. Hallom az övének a hangját, ahogy kicsatolja. Minden erőm összeszedem és próbálok felkelni. Ám csak négykézlábra tudok felemelkedni. Letolja a nadrágját. Pont mint Henry a videóban. Nem engedem. Elkezdek kihátrálni a szobából és figyelem, hogy mikor jön utánam. És egyáltalán nem figyelem mi van mögöttem, ami miatt legurulok a lépcsőn. Szerintem pár gerincem már eltőrt. Ekkor egyszerre két ember hangját is meghallom. Az undorító apámét és az anyámét. A megmentőm hangját. A kezében van a fegyver és hozzám siet. Segít felállni és megtámaszt. Apám a lépcsőn jön le és anyám rá szegezi a fegyvert.

At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]Where stories live. Discover now