At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

huszonhatodik fejezet

𝑬𝒅𝒅𝒊𝒆

Nem vállaltam fel magam anyámnak. Ami igazából még több fejfájást okoz most nekem. Nem tudok aludni. Egész végig csak forgolódom és Skye pedig már rég az igazak álmát aludta. Barb itt van. Ma esti műszakos. Talán meg tudom kérni, hogy adjon valamit amitől elalszok. Megnyomom a nővér hívó gombot és Barb siet be a szobába. Azt hitte baj van. – Mi az Eddie? – kérdezi, miközben felkapcsolja az egyik kislámpát. – Jól vagy? – lép az ágyam mellé és megfogja a homlokom. – Nincs lázad. – mondja. Egy pillanat alatt rosszul leszek. – Eddie neked emelkedik a pulzusszámod. – néz a gépekre, ami ilyenkor mindig rám vannak kötve, ha esetleg baj lenne. Nem érzem jól magam. Úgy érzem nem kapom levegőt és azonnal elkezdek köhögni. Ennyire még nem éreztem rosszul magam. Ám ahogy feljön egy nagy adag vér, amit egy kis edénykébe köpök, amit Barb elém tart, jól is leszek. – Ügyes. – simítja meg a hátam. – Jobb lenne ha most aludnál.

– Ezt akartam amúgy. Nem tudok. Valamit tudnál adni? – kérdezem, mire bólint. Hál Istennek. Így legalább nem kezdek megint önmarcangolásba. Elmegy és egy szempillantás alatt vissza is ér.

– Ez lesz az első alkalom, hogy morfiumot kapsz. Ugye? – kérdezi, amíg a kis üvegcsébe beleszúrja a tű hegyét és fel húzza a végét, hogy bele menjen a folyadék.

– Igen. A kezelés, mit mutat? – kérdezem.

– Csak délután tudjuk meg. Az MR vizsgálatod közben fog kiderülni. Mást nem mondhatok. Majd értesítjük az anyukád is arról, hogy hogyan áll a vizsgálat. – válaszolja. Leteszi az asztalra a morfiumos üveget, majd a könyök hajlatomhoz ragaszt egy kis műanyag cső szerűséget. Aztán beadja. – Mindjárt hatni fog. Aludj jól Eddie. – veszi le rólam a műanyag cuccot és zsebre rakja a dolgokat.

– Úgy lesz. – mosolyodom el és betakarózom. Barb lekapcsolja a lámpát és kimegy. – Legyen úgy. – suttogom, majd ahogy lehunyom a szemeim el is alszok.
A napom nagyon lassan telt. Lassabban mint szokott. A vizsgálatom délután volt, addig pedig bőven volt időm Richievel beszélni. Elmondta, hogy Maeve terhes, ami meglepő volt, bár most sem tudom teljesen felfogni. Aztán elmentünk Skye-val a közös sétánkra, ahol az élet nagy dolgain gondolkoztunk. Pontosabban ő beszélt én pedig mélyen hallgattam. Nem nagyon volt kedvem beszélgetni. Aztán jött a vizsgálat. Reménykedtem, hogy a műtétre kerüljön a sor. Nem akarok több időt itt tölteni a kelleténél. Még akkor sem, ha Skye-val nagyon szoros barátságot kötettem. Amolyan legjobb barát dolog. Mindent elmondott nekem és én is neki. Billékről teljesen megfeletkeztem, egészen ideáig. És, hogy miért? Talán a hír hallatán, aminek örülnöm kellett volna. Meg fognak műteni. Nem vált be a kezelés. Örülnöm kéne, de miért nem tudok? Félelem tölt el. Hatalmas nagy félelem. És mivel ezt úgy gondolom, hogy jobb megbeszélni egy olyan emberrel akibe szintén nagyon megbízok, de mégsem a kiszemeltem vagy a legjobb barátnőm. Úgyhogy maradok egy közeli barátnál. Például Bill. Igen Bill, ő biztos tud mondani valamit. Amíg anyám nem ér ide. Az orvosaim idehívták.

Én: hali Bill.

Bill: szia Eddie. hogy vagy?

Én: a helyzethez képest szarul. meg fognak műteni

Bill: de ez azt jelenti, hogy előbb hazajöhetsz. nem? örülnöd kéne neki. nyilván szar helyzet, de mégis csak meggyógyulsz.

Én: tudom. nem értem miért nem örülök neki, hisz egész végig ezt akartam. de félek attól, hogy belehalok

Bill: ne gondolj ilyenekre haver. ez faszság. dehogy halsz meg