At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

hatodik fejezet

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

Ahogy a fiú eltekert én besietek a házba. Hogy anya ne nagyon vegyen észre, igyekszem minél lassabban és halkabban becsukni az ajtót, és levenni a cipőm, de mind hiába ő már egy másodperc alatt előttem is terem. Megint dühösen néz. Nem tudom mi baja, nem csináltam semmit. Kiveszi a cigarettám a számból és elnyomja. – Mondtam már, hogy a házban nem gyújtasz rá. – kezd bele.

– Ott kint kezdtem el, de ne is foglalkozz vele.

– Hol voltál? – kérdezi.

– Anya nem mondta? Csak az egyik haverommal. Nem nagy cucc. – sétalok el mellette, mire nagyon dühös lesz.

– Nem fejeztük be! – kezd el kiabálni. – Tesztet csinálunk!

– Mi? Komolyan? Már megint! Még el sem tűnt belőlem teljesen a tegnapi, de már csináljak egy újat? Biztos, hogy nem! – emelem fel én is a hangom.

– Amíg itt laksz addig azt teszed amit mondok! Vagy különben el lehet innen menni!

–Jó! Oké! Nagyon szívesen elmegyek! Azt várom már a legjobban, hogy tizennyolc legyek és szabad! Hogy elmehessek innen! – kiabálom. – És, hogy ne kelljen többet hallgatnom a hülye... drog teszteidet és azt, hogy folyamatosan ordibáltok és veszekedtek anyával! Ezt már nincs kedvem hallgatni! Nagyon idegesít! – vágom a fejéhez.

– Csak aggódok. De tudod mit? Menj csak! Ha annyira akarsz költözz el és vissza se gyere! Öld meg magad abba a kurva drogba aztán rájössz, hogy mi csak jót akartunk neked! – ordítja.

– Úgy lesz! – sietek fel a szobámba ahol bezárom az ajtót és rágyújtok egy újabb cigarettára. Elkezdek keeesgélni a szekrényeimnél az ágyam alatt a dobozokban, majd megtalálom egy kis tasakban a nyugtatóim, amiket még költözés előtt nyúltam le, hogy ha bármi baj lenne legyenek nálam. Beveszek egyet és a szobámba lévő üveg vízzel öblítem le. Amíg nem hat a gyógyszer, az ágyamon fekszek és egymás után szívom el a cigarettákat. Ilyenkor csak az segít, ha már nem drogozhatok.  Valaki kopog az ajtómon, mire egyet köhintek. – Ki az? – nyomom el a csikket.

– Csak én. Madelin. – válaszolja. Felállok és kinyitom az ajtót. Ahogy belép látom az arcán, hogy meg érezte a füst szagot. – Jaj Richie drágám nyisd ki az ablakodat legalább. Itt meg lehet fulladni. – siet az ablakhoz és kinyitja, miközben én bezárom az ajtót. – Beszélgessünk. – fogja meg a hamutartóm és kiönti a szemetesbe a sok hamut és a csikkeket. – Gyere. – ül le az ágyamra. Én csak háttal rá dőlök a kényelmes bútorra és fejemet a nő ölébe helyezem. – Nagyon megbántottad anyádat. Ő csak aggódik...

– Tudom. – szakítom félbe. – De nem bízik bennem és ez rohadtul elszomorít.

– A tegnapi után én is nehezen hiszek neked. A frászt hoztad ránk. Főleg anyádra. Amikor megláttalak reméltem, hogy csak részeg vagy de, hogy kokaint szívtál, méghozzá olyan sokat... régen is így kezdted. – simítja meg a homlokom.

– Tudom. És borzalmasan sajnálom. Elvesztettem a fejem. Nem akartam rosszat. Tényleg. – emelem fel a fejem és az oldalamra dőlök, hogy újra az anyám szemébe tudjak nézni. – Bűntudatom is van miatta. Nem ezt akartam.

– Édesem. – fogja meg a kezem. – Már nincs baj. Csak megijedtünk. Nem akarjuk, hogy bajod essen vagy, hogy visszaess. – mondja, én pedig visszafekszem.