bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ negyven ˼

(a/n: dik el se hiszem hogy eljutottam idáig xdd esküszöm eddig el se tudtam eddig számolni smh)

renjun ébredése után kinyújtóztatta volna szokatlanul elnyűtt végtagjait, azonban.. egy életnagyságú burritot faragtak belőle– így végül csak annyit ért el a mozgolódásával, hogy szépen legurult.

ez valószínűleg nem az ő napja lesz.

"fogadjunk már megint valami baromságot csinálnak." motyogta magának, és megrázta kissé a fejét annak reményében, hogy a haja kevésbé gyászul fog kinézni, majd kivarázsolta magát a takaróhalomból. 

nyugodtan baktatott le a lépcsőn tudva, hogy sem veszekedéssel, kiabálással vagy esetlegesen repülő tárgyakkal nem kell szembenéznie. mennyire különbözött ez attól, amikor megismerte őket! habár a szíve legmélyén az sem igazán volt ellenére, hogy minden reggelt egy kiadós szidással kezdjen, de be kell hogy vallja a mostani látványok sokkal jobban imponáltak neki. 

főleg azon alkalmak, mint például most, amikor reggelit csináltak. ah, instant fall in love érzés, szívecskés szemekkel megfűszerezve. (fall in love - szerelembe esni, de ez gyászabbul hangzik mint az életem so)

"jó reggelt." a reggel ellenére is renjun bársonyos hangja zene volt a fiúk füleinek. 

"szia, kiskanál." vigyorogta jeno az ételre nézve, ugyanis olybá elfoglalt volt, hogy egy pillanatra sem tudta levenni a szemeit a kulináris fogásról.

renjun körbenézett a helyiségben, és valami bizony igencsak eltért a szokásostól, "mit keresnek itt ezek a vörös szirmok?" kíváncsian kinyújtotta a kezét, és végighúzta az ujjait finoman megtapintva a puha sziromágy tetejét, és rá kellett jönnie, hogy ezek mind igaziak, egytől egyig. egy váza is helyet foglalt az asztalon, tele élénkpiros rózsákkal melyek valószínűleg egyazon csokorból származtak, s elragadtatva kivett egyet. beleszagolt, azonban egy tekintetet érzett magán, és megfordulva jaeminnel találta szembe magát, kinek kezében gőzölgő reggelijük ékeskedett. a fiatalabb elmosolyodott, és szinte lehányta a lábast az asztalra, hogy immáron mindkét karját szerelme dereka köré tudja fonni. 

"mi lenne, ha leülnél, minket meg hagynál, hogy kényeztessünk?" egy csók után a nyakhajlatába ellenkezést nem tűrően lenyomta renjunt a székbe, és újra jenohoz libbent segíteni. 

a kínai még mindig holmi varázslat hatása alatt játszott a rózsával, miközben a kötényeken lévő apró szívecskék mozgását figyelte. vajon mit felejthetett el?

"valentin nap van?" augusztus közepe van.

a fiúk csak nevettek sületlenségén, "nem, de egy másik nagyon különleges nap van helyette." végre az asztalra került az utolsó adag étel, s jaemin a végső simítást is elvégezte a tálalással azzal, hogy az előbb félredobott lábast gondosan középre helyezte. már az asztal egymagában is igen kielégítő látványt nyújtott.

renjun csak akkor vette észre, hogy az ő evőeszközei és pohara merőben eltérnek, amikor már kigyönyörködte magát. "mire fel?" nevetett kissé kínosan, most már tényleg úgy érezte, hogy valamit nagyon elfelejtett.

"ahogy jeno mondta, a mai egy nagyon, nagyon különleges nap." ült le jaemin egy levakarhatatlan vigyorral a képén egyenesen renjunnal szembe, oldalán jenoval. 

"de hát- a szülinapom nem ma van–" mosolygott renjun, hiszen amennyire össze volt zavarodva, tagadhatatlanul furdalta a kíváncsiság.

"csak láss neki." mosolygott cinkosan a kettő, mire renjun feje felett újra megjelentek a gomolyfelhők.