bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ tizenhat ˼

"végeztél?"

jaemin felnézett a tányérjából, mihelyst meghallotta donghyuck hangját. megpillantotta jenot, aki éppen a mosogató felé vette az irányt. 

"hm.. " jeno arcán átfutott egy mosoly, amit gyorsan le is törölt, amint visszaért a konyhába. 

fullsun lerakta az evőeszközöket, "oké, és most lennél szíves elmagyarázni nekem, hogy mi történt?"

"szívem, nyugodj le."

"mégis hogy nyugodjak le, amikor az örökké vidám fiú nem mosolyog?" donghyuck gyilkos pillantással nézett markra. a két fiú, jaemin és jeno közül donghyuck az utóbbihoz állt közelebb. szinte többet törődött vele, mint saját magával. ha valaki megbántja, nem rest nekitámadni annak az embernek, és valószínűleg meg is ölni. még akkor sem, ha az az ember jaemin. 

"majd én elintézem." renjun még le sem nyelte a falatot, amikor leöblítette egy korty vízzel. csoda, hogy nem fulladt meg. berakta a tányérját a mosogatóba, majd egy mosoly után felszaladt jeno szobájába. 

eközben jaemin továbbra is az asztalnál ült, mint egy darab fa. de nem hibáztathatjuk szegényt, hiszen nem is tudja, hogy valójában ő az okozója jeno furcsa viselkedésének. 

mivel már csak hárman maradtak, donghyuck elhatározta, hogy számonkéri a pink hajút. és finoman célozgat arra, hogy ez mind miatta van.

"miért bámulod ennyire? a végén még féltékeny leszek." fullsun oldalra nézett, és meglátta barátját, aki ajakbiggyesztve, kiskutya szemekkel figyelte. 

felkuncogott, és megcsipkedte mark orcáit, "szívem, ne legyél már ilyen."

"oh, persze. ne zavartassátok magatokat." motyogta jaemin, miközben továbbra is a tányérját bámulta. 

renjun bekukucskált az ajtón, és látta, ahogy jeno a plafont bámulja rezzenéstelen arccal. a fiú észrevette, ezért renjun egy mosollyal az arcán belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. "történt valami?"

még ő maga is tudta, hogy mi lelte jenot, csak hallani akarta tőle is, hogy biztos legyen. a fiú csak sóhajtott, majd egy kicsit oldalra gurult, hogy ezzel helyet adjon renjunnak, hogy lefeküdjön mellé. a kínai nem várta meg a válaszát, belesüppedt a puha matracba.

"mi volt az az előbb?"

renjun hümmögött, "mi mi volt?"

"ami jaemin szobájában történt.." és a kínainak igaza volt. jeno viselkedése ezért volt olyan, amilyen.

"oh, hogy az." a kínai édesen felkuncogott, majd oldalra fordította a fejét, hogy cukkolhassa jenot, "tán féltékeny vagy?"

a fiú orcái egyre pirosabbak lettek, "ennyire nyilvánvaló?"

renjun bólogatott, "hát, nekem igen. jaeminnek viszont nem hinném." sóhajtotta, "kibaszott hülye."

jeno olyan gyorsasággal fordította oldalra a fejét, hogy renjun azt hitte ott helyben kitörika nyaka. "te káromkodtál."

"igen, és elég fura érzés. többet nem csinálom." renjun oldalra fordult, így most már jeno felé nézett, "mondták már neked, hogy milyen szép szemeid vannak?"

jeno csak kuncogott, "mi ez a hirtelen bók?"

amíg a két fiú nevetgélve beszélt teljesen random témákról, a pink hajú összekuszálódott érzésekkel csukta be maga után az ajtót. mellkasa szúrt, és fogalma sem volt, mitől lehetett.