bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ harminchat ˼

"nana~ ki a–?" jenonak még a szervműködése is leállt, ahogy meglátta maga előtt a két nőt keresztbe tett kézzel álldogálni. 

a levegőt kínos csend töltötte meg egészen addig, amíg jaemin nem lépett közbe egy tapssal, "hogy vagytook?" kérdezte negédesen. 

"hol a pólód?" kérdezte jeno anyukája, miközben egy cinkos mosolyt villantott a fiára.

jaemin fülig pirult, amikor realizálta, hogy jeno egy szál felsőtestben és rövidnadrágban flangált az ajtó elé, és rajta sem segített valami sokat a boxer és renjun "éppen hogy jó" pólója.

"eléggé.." jeno anyukája az állát vakargatta a megfelelő szót keresve, "húzósan néztek ki." amit végül nem talált meg. (a/n: nem tudok magyarul *insert bohóc emoji*)

"ohh, hát még mi volt húzós.." kuncogott jaemin anyukája is, ahogy oldalba lökte barátnőjét.

jeno csak megforgatta a szemét, és gyorsan beletúrt eléggé zilált frizurájába, amivel nem éppen segített rajta, "mit csináltok itt?"

"neked is jó reggelt kívánok, drága egyetlen fiacskám." üdvözölte az anyukája jenot, majd egy jó nyálas anyai puszi után bent is termett a házban. 

"miért nem megyünk a konyhába?" 

jaemin szemei majdnem kigurultak a helyükről, ahogy ezt meghallotta. renjun is a konyhában van, és.. nos, nem éppen a megfelelő szettet viseli ahhoz, hogy elcsevegjen velük. "várjatok!" 

jaemin jenora pillantott, és megajándékozta A nézéssel. az idősebb vette is az adást, és egy gyors bólintás után már a konyhában is termett. ami azonban az anyukájának is feltűnt. vajon elégettek valamit, vagy miért nem akarták, hogy egyszerre bemenjenek? a kíváncsiság furdalta a nőt, így követte fiát észrevétlenül, amíg jaemin a saját anyukájával volt elfoglalva. 

ahogy a fiú belépett a konyhába, megtorpant, és a szíve egy pillanat leállás után ezerrel vert tovább. renjun az epres kötényt viselte, és éppen egy rántottának szentelte minden figyelmét. de ahogy realizálta jeno jelenlétét, a szokásos angyali mosolyával megfordult. 

"jeno?" a nő hangjára mindkettejük lába a földbe gyökerezett. 

renjun pár pillanat múlva visszanyerte az érzékeit, amikor is eszébe jutott, hogy rántottát csinált. ahogy gyorsan megfordult,hogy lekapcsolja a tűzhelyet, érezte, hogy jeno anyukája minden létező módon ítélte a tekintetével. 

hiszen csak egy ritka nagy póló volt rajta, ami a térdéig leért, így úgy látszott, mintha nem is viselt volna alatta semmit. 

"mrs. lee," letette a teli tányérokat az asztalra, és a nő felé fordult, hogy rendesen meg tudjon hajolni, "jó reggelt." 

még a levegő is kínosan érezte magát, ahogy a nő végignézett a kínain. a helyzetet végül jaemin anyukája "mentette meg", ahogy fecsegve besétált fia oldalán. 

"éhes vagyok jae–" fagyott meg ő is, mint szinte mindenki aznap reggel, s ő is csak végignézett renjunon. 

aki még egyszer meghajolt, de ezúttal a másik nő felé, "jó újra látni önt, mrs. na." 

abban a pillanatban el tudott volna süllyedni, ahogy ott állt a két asszony szemének kereszttüzében. pillantásaik éles késként hatoltak át rajta, és szinte meztelennek érezte magát, s ezen a két fiú aggódó pillantásai sem segítettek.