bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ tizennégy ˼

"mennünk kéne?"

jeno felmordult, amikor már nem érezte renjun ujjait a hajában matatni. de csak visszatette a fejét az idősebb ölébe, aki aggódóan tekintett rá.

"nem kéne utána mennünk? nagyon idegesnek tűnt." kérdezte renjun.

jeno csak felhorkantott, "ugyan, ő mindig ideges."

"jeno."

"túlságosan sokat törődsz vele." jeno felkelt a kínai öléből, és már rendesen ült a kanapén. 

"mert egy bébiszitternek ez a dolga." emlékeztette renjun a munkájára.

"de miért veszed ennyire komolyan?"

"mert ezért engem rendesen megfizetnek."

"és mi lenne, ha nem fizetnének?" jeno renjun felé fordult, "mi lenne, ha anyáék hirtelen nem fizetnének többet. akkor többé nem vigyáznál ránk?"

renjun erre a kérdésre nem volt felkészülve, így fogalma sem volt, hogyan kellett volna válaszolnia. de talán nem jönne többet a házukba, és nem végezné el a házimunkát, mert ezek nem tartoznának többé az ő felelőssége alá. de valószínűleg barátként figyelne a fiúkra. el kellett ismernie, hogy kezdett érzelmeket táplálni irántuk. nem tudta behatárolni, hogy pontosan mit, de elkönyvelte egy szimpla barátságnak. (a/n: hahh, jó vicc édesem :') )

renjun már vagy 10 másodperce csendben meredt maga elé, amit jeno megelégelt, és sóhajtva így szólt, "tudod mit? csak induljunk."

"hát beléd meg mi ütött?" renjun felettébb furcsának találta, hogy jenot ennyire nem érdekli, mi van jaeminnel. igaz, még nem mondta ki, és valószínűleg nem is fogja, de már adott olyan jeleket, ami egyértelművé tette a kínai számára, hogy jeno nem csak barátként tekint a fiatalabbra. 

"csak fáradt vagyok." majd sóhajtott egy hatalmasat, "belefáradtam abba, hogy szeressem."

mégis kimondta. de nem csupán azt, hogy kedveli jaemint, hanem egyenesen azt, hogy szereti. renjun egyáltalán nem lepődött meg. hiszen a két fiú helyzetében az is benne van a pakliban, hogy szerelmesek lesznek. ami viszont szomorú, hogy jaemin nem szereti viszont jenot. és azt sem akarja, hogy hozzámenjen egy olyanhoz, akit nem szeret teljes szívéből. 

"barátnője van. miért is próbálkozok?" jeno egy mély levegőt vett, és magára erőltetett egy mosolyt, "indulhatunk?"

"hova?"

"haza."

renjun behunyta a szemeit, majd elfeküdt a kanapén lábait jeno ölében pihentetve, "csak holnap kezdődik a munkaidőm."

"de egyedül vagyok!" nyafogott a fiatalabb, miközben jó szorosan megölelte a kínait, "kérlek legyél jenovel!"

"ne merészeld mégegyszer ezt csinálni."

"mit ne csináljon jeno?"

"ezt."

"hm?"

"ne legyen ennyire imádnivaló!" renjun gyorsan hátat fordított a fiúnak, aki csak kuncogva ölelte körbe derekát.

öt perc után végre sikerült megegyezniük, hogy elindulnak. azonban a bejárati ajtó kivágódott, és egy meglepett chenlével találták szembe magukat, akiből kitört a fangirl énje, mihelyst meglátta milyen pozícióban is vannak éppen.