bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ tizenegy ˼

szokatlan volt.

renjun belépett chenle apartmanjába a pótkulccsal, amit még a fiatalabb adott neki. síri csend honolt, ami az elmúlt napok után rettentő furcsa volt a kínai számára. 

túlságosan hozzászokott már jaemin és jeno üvöltözéséhez, így eléggé feszengett a házra telepedő csend miatt. még akkor is, ha ez mindig ilyen volt. ugyanis chenle az idő nagy részében otthon sem volt, vagy pedig valamilyen filmet nézett jisunggal a szobájában. persze, hangosak is tudtak lenni, de midig csak a megfelelő időben. nem úgy, mint jaemin és jeno, akik éjjel-nappal kiabáltak és vitatkoztak egymással. 

"oh, hey hyung." integetett jisung renjunnak, aki csak állt a szoba közepén, mint egy darab fa, "hyung?"

"jisung." üdvözölte végül barátját. és ha ő itt van, akkor valószínűleg chenlével egy filmet néztek ketten. vagy pedig valami olyat csinálnak, amit minden hormontúltengésben szenvedő tinédzser. de renjun tudja, vagy legalábbis bízott benne, hogy nem csinálták azt. "chenle?"

jisung barátja ajtajára mutatott, ahonnan az előbb jött ki valami nasiért, "azon sír, hogy hans elárult mindenkit."

"jégvarázst néztek?" renjun letette a táskáját a fotelba, miközben furán nézett a fiatalabbra. 

"chenle azt mondta, hogy úgyse engednéd meg, hogy a szürke ötven árnyalatát nézzük, szóval-"

"mivan!?" renjun álla a padlót súrolta, "hogy a fenébe tudjátok, hogy egyáltalán mi az?"

"haver, egyetemisták vagyunk. már nem vagyunk olyan ártatlanok, mint gondolnád." magyarázta jisung, derékig elmerülve a hűtőben. nem is vette észre, hogy havernak szólított egy idősebbet. 

"haver? már megbocsáss, park jisung?"

"haver-" jisung realizálta, hogy mi is hagyta el a száját, és csak egy szégyenlős mosolyt villantott renjunra, "hyung."

"jisungie, mi tart ennyi ideig? már egy ideje vége a jégvarázsnak~" jött ki chenle a szobából, miközben a szemét dörzsölgette, "mielőtt renjun ge megérkezik, gyorsan nézzük meg a szürke ötven árny-"

és amikor kinyitotta a szemét, renjun mérges pillantásával találta szembe magát.

chenle látványosan nyelt egyet, "akarom mondani a szivárványok és pillangók ötven árnyalata."

"zhong chenle!" és ezzel barátja után eredt, aki már sikítozva szaladt előle. 

jisung eközben nyugisan kivett pár hozzávalót, amiből renjun ebédet főz majd nekik. nem ettek még, mivel egyikük sem tudott főzni, és chenle nem akart rendelni sem, mert tudta, hogy az idősebb nem sokkal ebéd után befut.

jisung inkább elvett egy zacskó csipszet az asztalról, és majszolni kezdte, miközben a két birkózó kínait nézte, "gyerünk chenle, neked szurkolok." 

"segíts már te szerencsétlen!" chenle delfinhangokat adott ki, miközben barátja csak tovább kínozta.

"miután végeztem ezzel a zacskó csipsszel." kuncogott jisung, "addig is hyung, kérlek ne öld meg a barátomat."

"oh, hogyha megeszed azt, akkor a vörös ötven árnyalatát fogod látni." kiáltotta renjun.

"ge.. ge, sajnálom!" az első percekben chenle még nevetett, de utána már könnyek folytak a szeméből, ami miatt renjun befejezte, és egy győztes mosollyal felült.