bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ harminc ˼

renjun fejjel lefelé terült szét a kanapén, miközben a tévé valami bugyuta rajzfilmet adott. de nem nagyon számított, hiszen úgyse az kötötte le a figyelmét. 

hogy mennyiszer volt ő egyedül chenle apartmanjában.. most pedig bármit képes lett volna megadni azért, hogy jeno és jaemin ott legyenek vele. talán életében először most érezte magát igazán magányosnak. 

"fullsun megérkezett–" csapódott ki hirtelen a bejárati ajtó, felfedve maga előtt egy szokásosan hiperaktív donghyuckot. ki megtorpant renjun kényelmetlen fekvőhelyzetét látva, mire mögötte haladó barátja csak beleütközött. "dik, egy kanál."

erre mark csak lágyat suhintott a fejére, "ez renjun, nem egy kanál, szívem."

donghyuck mint eddig oly sokszor, most is elgondolkodott a tényen, hogy hogy lehet együtt egy ilyen emberrel, "már meg sem próbálom magyarázni, hogy ez csak egy vicc volt."

mire mark szemei tágra nyíltak, "ez egy vicc volt?"

mély levegő, donghyuck. "édesem, én nagyon szeretlek, de néha ki tudnálak ba–"

"ne káromkodj, szívem!"

"ugyan, hagyd csak. csináljon, amit csak akar. káromkodjon, szidjon valakit, üvöltsön, romboljon, vagy mit tudom én, amihez kedve van." szólalt meg hirtelen a semmiből renjun, ezzel lecsitítva a párost, "engedjen ki mindent. egészen addig, amíg üres nem lesz belülről." 

donghyuck erre csak meglepve felhúzta a szemöldökeit, "jézus, téged meg ki bántott?"

erre renjun csak elkuncogta magát, mire donghyuck még jobban meglepődött. kezdett komolyan félni az idősebbtől. "én voltam az."

mark hirtelen oldalba lökte a sokkos állapotban lévő fiatalabbat, "nézd szívem, te is éppen így néztél ki múltkor, amikor veszekedtünk."

"talán idő előtt a föld alá akarsz kerülni, mark lee?" nézett szúrósan párjára a fiatalabb, amit mark inkább édesnek titulált, mintsem ijesztőnek. 

hogy lenyugtassa láthatóan felháborodott szerelmét, mark nevetve lehajolt, hogy egy apró csókot nyomjon az ajkaira.

miközben párosunk megfeledkezve a külvilágról turbékolt, renjun mindvégig ugyanabban a kényelmetlen pozícióban feküdt, üveges tekintettel bámulva maga elé. "a saját síromat ásom azzal, hogy egyikőjüket sem tudom elengedni."

۝

jaemin az iroda üres falát bámulta unottan, telefonjával a kezében. reménykedett egy hívásban, vagy legalább egy nyamvadt üzenetben, de nem, semmi. csak remélni tudja, hogy a kínai nem unja halálra a fejét otthon. 

csekkolva a telefonját már vagy ezredszerre csak mélyet sóhajt, "na tessék, itt vagyok a saját vőlegényemmel, erre valaki más jár a rohadt fejemben. ilyet is csak te tudsz produkálni, jaemin."