bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ harminchét ˼

nem lehet örökké a bébiszitterük. végülis, tulajdonképpen azért fogadták fel, hogy összehozza őket. ami sikerült is, szóval.. eljött a távozás ideje, nem? mindenki boldog lesz, a fiúk, és az anyukák is. egyedül csak ő nem.

az utóbbi hónapokban, amíg figyelt rájuk, rájött, hogy milyen csodálatos, bonyolult, ugyanakkor szívfacsaró érzés is a szerelem. tudta, mindig is tudta, hogy kettejüknek a boldog, békés házasság van megírva a nagykönyvben, mégis, tudat alatt nem bírt uralkodni magán. és a következő, amit észrevett, hogy ő bizony szeretné ezt átírni. hiszen elég nagy az a könyv mindhármuknak, nem?

"itt az idő?" motyogta a kínai letörten mosogatás közben.

itt az idő. vagyis itt lett volna, ha a szíve engedte volna.

sóhajtásába még a falak is beleremegtek, "egyáltalán milyen kapcsolatban is vagyunk mi?" susogta letörten. még erre se tudta a választ.

miután illedelmesen, és nem mellesleg hűvösen elköszöntek a két nőtől, jeno az ajtó becsukása után grimasszal fordult jaemin felé, aki csak búslakodva kémlelte a hideg padlót. az idősebb mellé lépett, és gyengéden felemelte a fejét, hogy egy apró csókot adhasson neki.

miután elváltak, jeno halványan elmosolyodott, "megoldjuk, oké?"

jó érzés volt ezt hallani tőle, ugyanakkor jaemin nem érezte sokkal könnyebbnek a lelkét. tudta, hogy minden létező szabályt felrúgnának a nők szemében, ha renjunt is magukhoz láncolnák, főleg úgy, hogy az anyukáik nem látnak semmi mást benne, mint egy bébiszittert.

de nekik az a kis törpe a világot jelenti.

"én.. nem akarom elveszíteni." harapta be a pink hajú az alsó ajkát, "sajnálom jeno, én szeretlek, nagyon is.."

az említett csak sóhajtott. az ilyen mondatoknál mindig következik egy "de?"

"de addig nem fogok hozzád menni, amíg renjun nem lesz mellettünk az oltárnál." jeno nézésének hatására csak szorosan körülölelte a csípőjét, "kérlek, ne haragudj rám."

az idősebb csak aprót kuncogott, "nem haragszom, te gyökér." ugyanis jaemin pontosan azt mondta ki, amit ő is akart. akármennyire is szereti a pink hajút, nem tud elszakadni a kínaitól még az ő kedvéért sem.

talán egy kicsit elcsépeltnek hangzik, hogy renjun is csak így varázsütésre be akarják vonni. de, miért is ne? ők egész életükben el voltak jegyezve szinte, szóval tapasztalatból tudják, nem mindig jó egy kérdésen ennyi ideig ülni.

"dik megszólalt a paraszt." motyogta jaemin, mire jeno csak felhúzta a szemöldökeit. és egy gonosz mosoly termett az ajkain. "aki először ér be a konyhába, és öleli meg renjunt, az kap egy csókot tőle."

csak vigyorgott, ahogy erősen szorította a pink hajút, úgy, hogy az nem tudott menekülni, akármennyire is szeretett volna. majd hirtelen még egy csókot nyomott az ajkaira, amire lefagyott, s a lehetőséget kihasználva jeno kisprintelt a konyhába.

jaemin csak hitetlenül nézett utána, "állj csak meg, te anyaszomorító!!"

renjun csak meglepődve ejtette ki majdnem az egyik edényt a kezéből, ahogy két kart érzett a dereka köré fonódni. de legalább ez kimentette őt a gondolatai közül, "jeno?"