bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ harmincnégy ˼

"szóval ti vagytok jisung és chenle, igaz?" nézett mark a két új arcra.

"mélységesen sajnálom, hogy szellentettem." hajolt meg jisung mélyen, miközben renjun, jeno és jaemin azon voltak, hogy visszatartsák kitörni készülő nevetésüket. 

szóval lényegében ezért üvöltötte le chenle jisung fejét a semmiből. donghyuck a saját levében főtt, ugyanis nem akart nyilvános kivégzést mark előtt, akinek már így is sok volt ez az egész.

chenle felhúzta a szemöldökét, ahogy megérezte donghyuck dühös tekintetét magán, "mi az?" 

"kérj bocsánatot."

"de nem is csináltam se–" kezdett volna bele a vitába, azonban jisung félbeszakította, és lenyomta, hogy meghajoljon. a kínai csak megadóan sóhajtott, "nagyon sajnálom." 

mark megforgatta a szemét donghyuckra nézve, aki csípőre tett kézzel álldogált továbbra is, mint egy mérges anyuka, "szerelmem, nem csináltak semmi rosszat szegények." 

"elrontották a meglepetést!"

mark csak egy apró csókot nyomott a szájára, "ugyan, dehogy." kezeit csípője köré fonta, és homlokukat egymásnak döntötte, ezzel még bensőségesebbé téve a hangulatot, "plusz, nekem nem kell semmiféle meglepetés. elég annyi, hogy te itt vagy." 

jaemin és jeno tekintete renjun felé terelődött, aki csak szívecske alakú szemekkel bámulta a gerlepárt. gondolták, hogy ő is biztos szívesen hallana ilyen szavakat, így egy gyors megegyezés után csendesen mögé osontak, és két oldalról a füléhez hajoltak. 

"nekünk is elég annyi, hogy a mi kicsi kanalunk vagy."

a kínai csak megrázta a fejét kínjában, de igazából nagyon is tetszettek neki ezek a szavak. a fiúk elnevették magukat, s jaemin átdobta a kezét a vállán, miközben jeno megölelte hátulról. 

donghyuck sóhajtott, "keljetek fel."

chenle és jisung szinte felpattant, és egy ragyogó mosollyal köszönték meg marknak, hogy sikerült megpuhítania kedves párját, aki még mindig szúrósan nézett rájuk. de legalább addig meg tudják úszni, amíg a kanadai a közelben van.

"amúgy én mark vagyok." nyújtotta a kezét egy kézfogásra chenle irányába, azonban párja cselekedett helyette. jisung mosolyogva rázott kezet markkal, miközben chenle csak megforgatta a szemeit. 

"jisung park." 

mark csak kuncogott, "oh, helló féltékeny pasi."

a legfiatalabb arcáról továbbra sem tűnt el a mosoly, "csupán nem szeretném, ha mások fogdosnák azt, ami az enyém."  ((ಠ ͜ʖಠ)) 

"jisung!" chenle szemei nagyra nyíltak, és erősen megráncigálta a fiatalabb pólóját. de mélyen legbelül azért tetszett ám neki, hogy ennyire törődik vele. 

a jelenetet elnézve renjun beharapta az alsó ajkát, és az egyik kezével rászorított jaemin vállán lévő kezére, míg a másikkal jenot tartotta, mintha nem lenne holnap. 

a fiúk csak megmosolyogták ezt a tettet, "ne aggódj renjun, mi csakis a tieid vagyunk." suttogta jeno.

jaemin egyetértően bólogatott, "te pedig csak a miénk." 

۝

donghyuck kicsapta az asztalra a piros műanyag poharát. "játsszunk!"