bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ egy ˼

"mivan ha rajtakapnak?"

renjun kigúnyolta a fiatalabbat, "kínában vannak, lele."

chenle csak biccentett, majd ledőlt az ágyára és onnan nézte, ahogy a másik kínai összepakolja a dolgait. "igen, de mivan ha idejönnek és megtalálnak?"

renjun egy kicsit abbahagyta a pakolást, és az ablakhoz ment, "ez, barátom, korea. itt biztosan nem tudnak megtalálni."

chenle megrántotta a vállát, a feje tele volt 'ha..' - kal. renjun egy menekülőben lévő herceg kínából - oké, talán nem egy igazi herceg, de a családja az egyik leggazdagabb kínában, és ez a fiú itt azért menekült el otthonról, mert az apja nem tudta elfogadni a szexualitása miatt. várjunk, valójában nem ő szökött el otthonról, hanem az apja volt az aki kirúgta. renjunnak volt elég pénze, hogy elmenjen koreába, és szerencsére megtalálta a gyermekkori barátját, chenlét, és azóta a fiatalabb apartmanjában maradt.

"ne gondold túl a dolgokat, lele." ez nem az első eset volt, amikor chenle megkérte, hogy gondolkozzon el a meneküléséről.

"de ge, nem akarom, hogy megsérülj." chenle azt gondolta, hogyha a szülei majd elkapják, akár bánthatják is. a gondolatát sem tudta elviselni annak, hogy a legjobb barátjának bántódása essen. "ha akarod, megmondhatom a szüleimnek, hogy fogadjanak örökbe."

renjunnak leesett az álla, "lele!"

"komolyan mondtam." biggyesztette az ajkait a fiatalabb, "anyu úgyis úgy bánik veled, mint a saját fiával, és biztos vagyok benne, hogy apa se bánná."

az idősebb majdnem elolvadt chenle viselkedésétől, valahogy boldoggá tette, hogy őt érdekli a sorsa. de nem akarta, hogy  sokat aggódjon érte, "chenle, még mindig ott van az anyukám, aki támogat."

"de ge-"

renjun ráugrott az ágyra, ezzel összenyomva a kisebbet, aki így tompa delfinhangokat adott ki. "nem fognak utánam keresgélni, oké? ne aggódj."

"o-" chenle elengedett egy hangos sikítást, amikor renjun hirtelen elkezdte csikizni, "oké, ge! fejezd be!"

"chen-"

valaki kopogás nélkül berontott chenle szobájába. aki nem más volt mint a barátja. fájdalmas tekintettel bámult rájuk. chenle az ágyon feküdt, rajta a kínai barátjával, aki a derekát fogta körbe. nos, nem volt egy kellemes látvány a számára.

"jisung?"

a fiú megejtett egy mosolyt, természetesen egy erőltetettet, "megzavartam valamit? kime-" egy párna azonban félbeszakította.

renjun volt, aki egy hatalmas bolyhos darabot dobott neki. az akciója meglepte chenlét, aki megütötte a karját, "gege!"

jisung hajlamos volt túlreagálni a dolgokat, és ezt renjun utálta. az idősebb nem csinált semmit, és csak várt arra, hogy a legkisebb elsírja magát, legalábbis erre tippelt, hogy ez fog történni. jisung a földet bámulta, és chenle aggódott, hogy a barátja mégis elsírja magát, mert az már megtörtént párszor.

"jisung, renjun ge az ajtót akarta eltalálni de-"

"párnacsata!" kiáltott jisung, miközben a fiúkra támadt.

a két kínait lelökte az ágyra, és egy párnával kínozta őket. jisung kuncogott ahogy az ágy végére ugrott, miközben a másik kettő csak furcsa pillantásokkal illette. eltöltöttek ezzel egy órát, csak ütötték egymást párnával. a nevetésük betöltötte az egész szobát, és úgy néztek ki, mint akiknek semmi problémájuk nincs, és csak élvezik az életet. mintha chenlének nem lett volna egy megírandó dala a zene órájára, jisungnak nem kellett volna koreografálni egy komplett számot, és renjunnak nem kellett volna dolgozni menni.

ha nem lett volna renjun telefonja, ami megszólalt, a három még mindig ütlegelte volna egymást. a kínai felállt, és felkapta az asztalon lévő telefonját.

egy üzenet  jött, ami miatt azonnal abbahagyta a játszadozást a barátaival.

"tökre megfeledkeztem a munkámról." elengedett egy kuncogást, majd felkapta a táskáját az ágyról.

chenle összeráncolta a szemöldökét, miközben visszafeküdt az ágyra, "ge, tényleg menned kell? már amúgy is gazdag vagy. nincs szükséged munkára."

renjun csak sóhajtott, "ti srácok egyetemisták vagytok, szóval alapból nem vagytok itthon sokat. csak hétvégén töltünk időt együtt, mert akkor értek csak rá." mindig ő volt csak chenle apartmanjában, egyedül. persze hogy lehet egy csomó dolgot csinálni, hiszen van egy rakás videójáték, és még több film. de nem unalmas újra és újra ugyanazt csinálni? felkelni, enni, játszani, és végül aludni," és holnap hétfő, szóval amúgy sem fogjuk egymást látni."

ez chenle háza volt, de úgy nézett ki, mintha renjuné lenne, mert a kisebb általában nem volt otthon. nem tudta hibáztatni őket, mert nincsenek mindig vele, hiszen egyetemisták, és tudja, hogy mennyire leköti ez az embert.

"amúgy miért pont bébiszitterkedés?" kérdezte jisung, mivel chenlétől megtudta mit fog dolgozni barátjuk.

renjun magabiztosan válaszolt, "mert imádom a babákat"

۝

már két órája sétálgatott a hely körül. fáradt volt, de folyamatosan arra gondolt, hogy a következő ház lesz az. végül megérkezett, és kifújta magát egy kicsit a verandán.

"mi a fenét csinálok az életemmel?" renjun vett egy mély levegőt, majd kifújta,és az égre nézett.

de a negatív gondolatok eltűntek, és helyettük a babákon kezdett el gondolkodni. vajon hogyan viselkednek majd? a nők azt mondták, hogy két igazán önfejű egyedre kell vigyáznia, és renjunnak már akkor is nevethetnékje támadt, hogy hogyan írták le a gyerekeket. a babáknál természetes, ha makacsak... de egy valami nagyon foglalkoztatta. mégpedig az eljegyzésük.

"milyen cuki már!" sipítozott renjun,"mármint, tuti én is shippelném az enyémet chenle és jisung gyerekével,szóval..."

és a tetejébe, megemlítették, hogy mindkét gyerek fiú. hívd renjunt furának, de meglehetősen aranyosnak találta még akkor is ha a babák túl kicsik voltak ahhoz, hogy a szexualitásukról gondolkozzanak.

már érezte, hogy fáj a nyaka, annyit nézett az felfelé. körbenézett és megakadt a tekintete egy házon.

renjun elővette a papírt, amin a lakcím volt, és elkezdett örömében ugrálni, amikor végre megegyezett.

"igazán pazar ház." ámult renjun,egy hatalmas ajtó előtt állva, "most komoly ebben hagyták a babákat?"

egyedül vannak? renjun ki nem állhatta a síró gyerekek gondolatát, akik a szüleik nevét kiáltják,mert nem akarnak egyedül lenni. csak nem lehetnek egyedül, mert akkor már messziről hallaná a sírást. talán alszanak? de hogy tudnak aludni, ha üvöltöznek odabent?

várj, mi? kiáltások? a babák biztos alszanak, erre valaki ott kiabál mellettük.

renjun mégegyszer vett egy mély levegőt, és mosolygott, tartva az ajtó kilincsét.

várjunk csak, vajon csengetnie kéne? vagy kopogni? túl késő, már lenyomta a kilincset, és lassan kinyitotta az ajtót. a kiabálások egyre hangosabbak és tisztábbak lettek, és tele voltam káromkodásokkal.

"sziasztok-"

az utolsó emléke az volt, ahogy egy papucs az irányába repült, és egyenesen a homlokát találta el.

↬folytatás következik↫