bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ huszonkettő ˼

jeno gyengéden elmosolyodott, ahogy közelebb húzta magához renjunt, és az idősebb feje tetejére tette az állát, majd mélyet szippantott az illatából. a kezei felfedezőútra indultak a pólója alatt, és lágy köröket rajzolgattak a puha bőrén.

jaemin mélyet sóhajtott, ahogy megérezte a mögötte fekvő testének melegét. nem tudta, hogy renjunnak milyen alvási szokásai vannak, ezért továbbra is csukott szemmel élvezte a hátát érő lágy cirógatásokat. hirtelen egy rántást érzett, és pillanatok múlva az arca egy mellkasba ütközött, valószínűleg renjunéba.

jaemin közelebb vackolta magát, miközben jeno is szorított az ölelésen. 

mindketten azt hitték a másikra, hogy az renjun volt.

"jó reggelt." suttogta a kínai magának, miközben óvatosan elővette a telefonját, és ezermillió képet készített az egymás karjaiban alvó fiúkról.

a kis kattogó hangokat meghallva jaemin lassan megébredt, és egy ásítás kíséretében kinyújtóztatta elzsibbadt karjait, amiket végül erőtlenül a személynek a nyakába ejtett, akivel egészen eddig összesimulva aludt. jeno egy meleg leheletet érzett a nyakhajlatában, és mivel teljesen biztos volt abban a tudatban, hogy egész eddig renjunt szorongatta, lehajolt, és egy ártatlan kis puszit nyomott a mellette fekvő ajkaira.

renjun ennek az egésznek a tanúja volt, és az álla a padlót verdeste. eltakarta a száját, nehogy lebuktassa magát holmi tinilányos sikítással. "dik."

jaemin összeráncolta a szemöldökét, mihelyst megérzett valamit az ajkának nyomódni. rossz előérzettel, lassan kinyitotta a szemeit, és realizálva a helyzetét villámsebességgel eltakarta a száját. a hirtelen mozdulat jenot is kirángatta a félálomból, és immár teljesen éberen, tányér nagyságú szemekkel figyelte a pink hajút.

a kínai úgy döntött, inkább kimarad ebből a drámából. már megvoltak a képek, szóval lényegében itt véget is ért a feladata, ezért kiviharzott a szobából, mintha ott se lett volna. azonban a két farkasszemet néző fiúnak erre a mozdulatra volt szüksége ahhoz, hogy visszatérjenek a való világba, és elkezdjenek üvöltözni egymással.

"mi a fasz?!"

"jézusom."

jaemin hátralökte magát az ágyon, minél messzebbre jenotól. hirtelen egy egész világ tátongott közöttük. "jeno, nekem ez volt az első!"

"ez csak egy kis puszi volt!" legbelül azonban a lelkiismeret mardosta.

"de attól még a szád hozzáért az enyémhez!" jaemin rendkívül dühös volt. nem csak, hogy az első csókját egy fiú kapta, pontosabban lopta, ráadásul az a személy jeno volt. az ember, akivel együtt nőtt fel folyamatos veszekedésben, aki az ellensége volt. valamint sosem hitte, hogy az első csókja ilyen kora reggel lesz.

mindig is késő este képzelte el. egy romantikus erdei séta keretében, szentjánosbogarakkal tarkított éggel, és némi sült pillecukorral. továbbá azzal az emberrel, akit szeret. nem azzal a fiúval, akit utál. 

"nagyon sajná—"

"hagyj."

"jae—"

ha jeno nem megy el, akkor jaemin fog. a legfiatalabb kipattant az ágyból, és a még mindig a száját takaró kezével kiviharzott a szobából. még a ryan plüssét is otthagyta jeno ágyán. 

jeno mélyet sóhajtott, és egy kicsit összerezzent, amikor jaemin bevágta maga után a szobaajtaját. a ryan plüsst nézegette, majd végül az ölébe ültette, és beletemette az arcát. jaemin illata volt, ami per pillanat nem sokat segített a helyzeten. még mindig érezte a másik ajkait a sajátján.