bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ öt ˼

renjun csak eltátotta a száját, mintha újat mondtak volna neki, "ezt nem is tudtam."

jeno megforgatta a szemeit, "ne viccelődj."

jaemin bólogatott belegyezés gyanánt, "de először is, hogyan tudtad meg?"

" az anyukáitok mondták. először nem vettem túl komolyan, mert hát a babák hogyan lehetnének jegyesek, de miután megláttalak titeket, már nem volt kétségem."

jeno felhúzta az egyik szemöldökét, "mi ez a reakció?"

renjun megvonta a vállát, és jaemin felé fordult.  mindketten őt nézték, emiatt leborult a székről.

"gratulálok, nagyon ügyes vagy."

"jaemin!" ütötte meg a kezét jeno.

"au?!" csettintett a nyelvével az említett, "jézus, te tényleg nem tudod hogyan kell szórakozni." ezután felállt, berakta a tányérját a mosogatóba, és felment az emeletre.

(a/n: ezt a jelenetet nem tudtam értelmezni az eredetiben, szóval vegyük úgy, hogy jaemin azért haragudott meg, mert jeno megütötte a kezét xd )

renjun és jeno egyedül maradtak a konyhában, csendben. renjun szabályosan megijedt, amikor jaemin bevágta maga után (jeno) szobájának ajtaját. jeno már hozzászokott ehhez, így csak sóhajtott egyet, és megajándékozta a bébiszittert a híres mosolyával, amitől még a szeme is mosolygott.

renjun hazudott volna, ha azt mondta volna, hogy nem találja aranyosnak.

" a nevében is bocsánatot kérek." mondta jeno, "jaeminnek azt kellett volna mondania, hogy nem bízhatunk meg benned. "

"és miért is?"

"mert nem te vagy az első ember, aki vigyáz ránk. te már az ötödik vagy, talán. egyikőjük sem bírta tovább egy napnál." magyarázta jeno," te is leléphetsz ma bármikor, szóval minek áruljunk el magunkról többet?"

renjun horkantott egyet annál a résznél, amikor mondta, hogy a bébiszitterjeik nem bírtak ki egy napot sem, "tökre megértem őket. minden órában, minden percben vitatkoztok, ki ne őrülne meg melletettek?"

ez a mondat kuncogásra késztette jenot, "igen, elég sokat veszekszünk."

renjun evett egy falat szalonnát, és utána megtömte a száját rizzsel. megrágta a falatot, lenyelte, és ivott egy korty vizet, mielőtt újra megszólalt volna, "megkérdezhetem, miért?"

"csak egyszerűen nem egymásnak vagyunk teremtve." jeno felnézett renjunra, és gondolkodott, hogy elmondja-e a helyzetüket jaeminnel ennek a srácnak, aki úgy néz ki, mint egy tini, mégis idősebb náluk.

"tudom, hogy a szerelmesek vitatkoznak." bólogatott a kínai, mintha tudná, hogy milyen érzés a szerelem. pedig még soha meg sem próbált úgy szeretni valakit. chenle sokkal tapasztaltabb ebben a témában.

"nem. mi szimplán utáljuk egymást, gyerekkorunk óta." erőltetett meg egy mosolyt jeno, "azt nem tudom, hogy kezdődött, de azt igen, hogy még mindig nem ért véget."

"várj.." renjun rendesen össze volt zavarodva, "ha mindig csak vitatkoztok, a szüleitek miért boronáltak össze titeket?"

jeno letette a kanalát, ezzel meghökkentve renjunt. nem tudta mi fog következni, "ezt meghagyom magunknak, de nyugodtan kitalálhatod te is."

"ahh, nemár! a bébiszitteretek vagyok, választ követelek." csücsörített renjun.

"egy bébiszitter vagy, és az a dolgod, hogy vigyázz és figyelj ránk, nem pedig az, hogy beleüsd az orrod a dolgainkba." jeno felállt,és berakta az edényeket és az evőeszközöket a mosogatóba, ahogy jaemin is tette.