bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ tizenöt ˼

renjun továbbra is a fiatalabb hátát simogatta, és apró köröket rajzolgatott, valahányszor a szipogások hangosodtak. nem siettette, nem akart azonnal magyarázatot. türelmesen várta, hogy lenyugodjon. adott neki időt, hogy mindent kiadjon magából. 

renjun nem tudja, hogy mi fáj neki ennyire, de ha jaemin így sír, akkor valószínűleg nem kis dologról van szó.

"ennyire fáj, amikor összetörik a szíved?" nyögte ki jaemin, de a hangja még mindig elcsuklott, "mert úgy érzem, mintha egy kést szúrtak volna a szívembe. majd párszor még meg is forgatták volna."

renjun számára most már világos, hogy miért is sír a pink hajú. említette, hogy randija van, és jeno barátai mondták, hogy eléggé feldúltan érkezett haza. a lány valószínűleg megcsalta, vagy valami hasonló aljas dolgot tett, és ő valószínűleg rajtakapta ezen.

az a lány elég fontos lehetett neki, ha már ilyen könnyen megsiratta. amióta renjun itt van, még nem látta így. még a durva szavak, és a fizikai erőszak miatt sem ejtett egy könnycseppet sem. pedig volt belőlük elég.  erre most itt van egy nőszemély, aki összetöri a szívét, és máris patakokban folynak a könnyei.

"hogy tehette ezt?" jaemin végre felemelte a fejét, ezzel megmutatva renjunnak egy olyan arcát, amit sosem hitte, hogy látni fog, "már két éve együtt voltunk."

kisírt, piros szemek, felduzzadt ajkak, és még mindig csordogáló könnyek. renjun egy pillanatra megfeledkezett arról, hogy ez az összetört alak itt ugyanaz az ember, aki makacs, képes még a legapróbb dolgokból is vitát generálni, és aki sosem akar alulmaradni egy veszekedésben. megpillantotta na jaemin egy új oldalát.

"talán nem vagyok elég?" jaemin próbált nem darabokra hullani megint, de a gyengeségeire gondolva megint szipogni kezdett, "mije van, ami nekem nincs? tuti, hogy magasabb vagyok nála. és még cukibb is. jézus, csak nézz rám. tiszta boyfriend material vagyok."

renjunnak volt hozzáfűznivalója az utolsó mondathoz, de inkább csendben maradt. azt akarta, hogy jaemin lenyugodjon, mielőtt ő bármit is mondana. 

"azért van, mert jól csókol?" a pink hajú egy vékony vonallá préselte az ajkait, "és én még azon  gondolkoztam, hogy neki adom az első csókomat."

"nos, jó hogy nem tetted." mondta a kínai, majd gyorsan a szája elé tette a kezét, realizálva mit mondott ki az előbb.

"de akkor is.." jaemin lehajtotta a fejét, és annyira erősen szorította a lepedőt, hogy az ujjai elfehéredtek, "nagyon fáj."

renjun sosem fogja megérteni, hogy mennyire is fáj ez, ameddig meg nem tapasztalja. de van egy ember, akiről tudja, hogy valószínűleg hasonlóan érez. vajon minden nap így szenved ő is? hiszen azzal a tudattal élni, hogy az az ember, akit szeretsz, egy másik embert szeret, nem lehet valami kellemes. "ezt beszéld meg jenoval."

"hogy mi?" jaemin egy pillanatra abbahagyta a sírást, de a fájdalom még ott lapult a szemében. 

"látni azt, akit szeretsz, amint éppen mással van." renjun tudja, hogy bajba fog kerülni amiért elmondta ezt jaeminnek, de nem nézhette tovább tétlenül jeno szenvedését. "jeno tudja, ez milyen érzés."

"jenonak.." jaemin felhúzta az orrát, "tetszik valaki?"

azt nem lehet kifejezni, hogy renjun mennyire a pink hajú képébe akarta üvölteni, hogy az az ember nem más, mint ő maga. de nem volt abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse. ezt kettejüknek kell elintézni.