bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ tizenkettő ˼

"jaemin."

a pink hajú csak hümmögött, mikor meghallotta, hogy jeno szólítja. 

"na jaemin."

megint csak hümmögött. letette a fazék tésztát, és megmosta a kezeit utána. 

"nana?"

jaemin szépen "válaszolgatott", annak ellenére, hogy jeno egyre csak a nevét hajtogatta. 

"nyávogjál nekem." nézett rá jeno kiskutyaszemekkel. 

jaemin vállon lökte, "mi az isten, jeno?"

ez eléggé random volt. ráadásul még túl korán volt ahhoz, hogy jeno szarságait hallgassa. pár másodperccel azután, hogy helyet foglalt, jeno lehuppant a vele szemben lévő székre, és még mindig nagy szemekkel nézett rá. jaemin elhatározta, hogy inkább figyelmen kívül hagyja, és nyugodtan elfogyasztja inkább a reggelijét.

"képzeld mit álmodtam."

"nem érdekel." jaemint tényleg nem érdekelte, hogy mit álmodott jeno.

de éppenséggel jenoról van szó, akinek nem szokása abbahagyni a beszédet, még akkor sem, ha senki sem figyel rá, "egy macska voltál. mármint csak félig. amúgy emberi alakod volt, és csak akkor változtál át, amikor megcsókoltalak."

"micsoda egy álom." mondta jaemin, miközben undorodva megforgatta a szemét. ő? megcsókolja lee jenot? soha az életében még csak nem is gondolkozott azon, hogy megcsókoljon egy fiút. sőt, még nem is csókolózott, és pláne nem akarja odaadni az elsőt jenonak. sem egy fiúnak. 

egy lánynak fogja. méghozzá a barátnőjének. (a/n: Ծ‸Ծ)

"ugye!?" kiáltotta jeni, miközben erőteljesen gesztikulált a kezeivel, ami felhívta jaemin figyelmét, "nagyon fura volt. ráadásul renjun is szerepelt benne. azt kívánom, bárcsak ő is egy cica lett volna, de nem. pedig biztos imádnivalóan festene. de ő csak a legjobb barátom volt." jeno csalódott arcot vágott, "felfogod ezt, na jaemin? mindenki közül pont ő volt a legjobb barátom."

és jaemin nem tudta, hogy hirtelen miért találta olyan érdekesnek jeno álmát.  de valószínűleg nem is az keltette fel a figyelmét, hanem a fiú heves artikulálása, és kézmozdulatai. úgy látszott, ő eléggé élvezte, mégha jaeminnek egy kissé zavaros volt az összkép.

"akkor mit akarsz, mid legyen?" kérdezte jaemin, hogy végre el tudja szakítani a tekintetét jenoról.

sikertelenül. főleg úgy, hogy az előtte ülő fiú arca most pírban úszik, "nos..nem bánnám, ha a barátom lenne-"

jaemin nem tudta, hogy hirtelen miért pattant fel, de legalább jeno elhallgatott tőle. végignézte, ahogy a pink hajú idegesen bevágja a tányért a mosogatóba. 

"jaemin?"

"mondtam, hogy nem érdekel. mégis miért mondtad el?" jaemin hangjában felfedezhető volt némi bosszúság is. 

"most miért lettél hirtelen ilyen mérges rám?" jeno csak ciccegett a nyelvével, "csak elmeséltem, hogy mit álmodtam."

"nos, azért mert ez engem ez egyáltalán nem érdekel!"  a pink hajú csak kiviharzott a konyhából, otthagyva jenot, aki még neki se látott a reggelijének. 

teljesen össze volt zavarodva, "most vajon mit csináltam?"

jaemin becsapta maga után az ajtót. lehuppant az ágyra, és azon gondolkozott, hogy mit csinált az előbb. nem volt semmi oka arra, hogy megharagudjon jenora. ő csak elmesélte az álmát, amit láthatóan élvezett.. csak nem kaphatott agygörcsöt a fiú hangja miatt, igaz? hiszen minden nap hallja, és már egészen megszokta. a gesztikulálással sem lehetett baja, mert nem is érintette meg, csak a levegőben hadonászott. akkor meg mi baja lett hirtelen?