bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ tizenhárom ˼

"annyira gyönyörű vagy." mondta jaemin elég hangosan ahhoz, hogy a barátnője meghallja.

a lány a füle mögé tűrt egy tincset, és zavarában elpirult, "én csak magamat adom, jaemin."

a fiú kuncogott, "tudom. te vagy a gyönyörű."

csak finoman megütötte jaemin karját, majd összekarolt vele, "mehetünk?"

jaemin válaszképpen csak bólogatott, "van nem messze egy kávézó, csak két napja nyitott. benézzünk oda?"

"amíg veled vagyok, bárhova mehetünk." mondta a lány, majd szorosan hozzábújt barátjához.

a fiú ezután egy levakarhatatlan mosollyal sétált tovább barátnőjével az oldalán. nem szólt semmit, csak céltudatosan haladt előre. egy elég zsúfolt utcán kellett menniük, és ez eléggé zavarta, de inkább nem mondott semmit. 

ekkor érezte először, hogy szívesebben aludna inkább otthon a randi helyett. 

valamint az is idegesítette, hogy a barátnője eléggé ráakaszkodott. máskor ez inkább meg szokta nyugtatni, szóval egyáltalán nem értette, hogy most meg mi van vele. de megrázta a fejét, és elsöpörte a gondolatot. biztos csak a sok ember miatt forrt fel az agyvize ennyire.

"jaemin, jól vagy?"

nem, nincsen. nem látja az égbe szaladó szemöldökeit, és a bosszús pillantását? de jaemin a kedvéért egy meggyőző mosolyt varázsolt az arcára, nehogy aggódjon érte, "mindjárt ott vagyunk."

"az nagyszerű, mert lassan megőrülök ennyi embertől." nyöszörgött a lány, mire barátja kénytelen volt felkuncogni. 

jaemin is ideges, de ő mégsem panaszkodik hangosan, "hina."

felemelte a fejét, mihelyst meghallotta a nevét, "mi az?"

a fiú egy vékony vonallá préselte az ajkait, és ismét megrázta a fejét. "elfelejtette", hogy mit akart mondani. 

valójában készült leteremteni a barátnőjét, "megjöttünk."

hina elengedte jaemin karját, majd meg sem várva a fiút beszaladt, hogy találjon egy üres asztalt  kettejüknek.

jaemin rettentően megkönnyebbült, amikor meglátta, hogy nincs teltház. így is voltak bent elegen, de nem volt annyira vészes, mint az utcán. csak sóhajtott egyet, amikor meglátta hinát, aki máris a telefonjában volt elmerülve, és úgy terpeszkedett, mint egy hercegnő, aki csak a kiszolgálásra vár. 

türelem, jaemin.

mi van ma vele? nem szokta ilyen könnyen felhúzni magát. és ráadásul a barátnője mindig is így viselkedett, szóval miért pont most lett rá ideges? elhatározta, hogy inkább megrendeli a kávéjukat, az legalább egy kicsit eltereli a gondolatait, talán még le is nyugtatja. 

ehelyett azonban csak még idegesebb lett a várakozástól. no meg persze attól, hogy ő csak áll a sorban, míg hina le sem szakad a telefonjáról. 

"uram?"

jaemin pislogott párszor. nem is vette észre, hogy eddig a barátnőjét bámulta. "oh, elnézést."

"mi tartott ennyi ideig?" kérdezte a lány olyan hangsúllyal, hogy jaemin zsebében kinyílt a nemlétező bicska. mellesleg a szemeit továbbra is a telefonján tartotta.

jaemin leült, és lerakta a számukat az asztal közepére, "nem tudnád egy kicsit letenni a telefont?"

"éppen játszok."