bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ huszonhat ˼

renjun oldalra fordult, és szembetalálta magát egy békésen alvó, csodálatos teremtéssel. nem tudta elrejteni a felszínre törő, hatalmas mosolyát, és elkezdett játszani az alvó fiú selymes tincseivel, egészen addig, amíg az fel nem kelt. 

az ölelés renjun dereka körül szorosabb lett, ahogy jeno közelebb húzta magához.

tetszett neki ez az egész. egyikük sem akart elmozdulni. 

"jó reggelt." suttogta jeno. szavai lágynak hatottak, még a rekedtes, mély reggeli hangja ellenére is. a kínai szíve most is szinte szaltót ugrott odabent, mikor meghallotta. 

imádta, ahogy most vannak, de sajnos emlékeztetnie kellett magát, hogy erről sürgősen le kell szoknia. ez az utolsó alkalom, hogy erre ébredtem, jegyezte meg magában. "ma estétől fogva újra jaemin szobájában alszok."

nem éppen ez volt az a téma, amiről jeno korán reggel beszélgetni akart. "renjun.."

"megérdemled, hogy azzal töltsd az időd, akit szeretsz, jeno." mosolygott renjun, miközben eltűrt egy kósza tincset a fiatalabb homlokából, "és én nem akadályozlak meg ebben."

(renjun panaszkodása az eljegyzésről, yk, a szokásos) annyit emlegette már, hogy jenot kezdte idegesíteni (a/n: same jeno, same). mi van akkor, ha van vőlegénye? még nem házas. 

"jeno?"

az említett még közelebb simult az idősebbhez, "maradjunk még így egy kicsit." 

ez az érzés tudat alatt továbbra se hagyta nyugodni jenot. hiszen könnyűszerrel kijelenthetné, hogy szereti renjunt, ami lényegében igaz is. viszont ott bújik ki a szög a zsákból, hogy ugyanezt el tudná mondani jaeminről is. róla beszélve, máris beférkőztek gondolataiba a pink hajú szavai. 

mi van ha éppenséggel kettőt is talált? 

el se tudja képzelni, hogy ez az egész hogyan működhetne, de szó ami szó, teljes szívéből szereti renjun. és jaemint is. 

"renjun.." jeno megköszörülte a torkát, "mit csinálnél, ha beléd esnék?"

a kínai lefagyott, nem is tudta, mit kéne hirtelen mondania. csak tátogott, mint hal a vízben.

"elkapnál?"

elkapná?

"viszontszeretnél?"

de el van jegyezve.

"jeno, neked vől–"

"kibaszottul nem érdekel, hogy hamarosan megházasodok. az volt a kérdésem, hogy viszonoznád-e az érzéseim? mert ha nem, akkor minek is próbálkozzak feleslegesen?" az utolsó mondatnál renjun érezte, hogy az ölelés lazul a dereka körül, egészen addig, amíg már jeno teljesen el nem engedte. a fiatalabb felállt az ágyról, és pár fájdalmasan hosszú pillanat után hátat fordított a kínainak, és kisétált a szobából.