bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ négy ˼

második nap.

ez már csak jobb lehet, ugye?

hát rosszul hitted. renjun felkelt, és az első dolog, amit látott, hogy jeno megpróbálta megfolytani jaemint. ha később jön, lehet hogy sikerül neki. leszidta a kettőt, amitől megfájdult a feje is. nem szokta sokat használni a hangját, különösen nem kiabálásra. a csendesebb típushoz tartozik, csak akkor hangos, ha chenlével és jisunggal van.

"mindketten, felállni." utasította renjun, amit teljesítettek is, "miért harcoltok mindig?"

"jaemin nem adja oda a távirányítót."

"én voltam itt először."

"de már egy órája nézed!"

"én voltam itt először, szóval addig nézem ameddig akarom!"

renjun kikapta jaemin kezéből a távirányítót, és kikapcsolta a tv-t. utána eldobta, amivel össze is törte. jeno és jaemin álla leesett, és renjunra néztek, aki nagyon ijesztően festett. a kínait nem érdekelte, hogy az akár milliókba is kerülhetett, ki tudja fizetni a pénzével.

"mosakodjatok meg, és gyertek reggelizni." a kettő fénysebességgel csinálta amit mondott nekik.

renjun egy pillanatra még csendben maradt, majd hangosan kieresztette a bent tartott levegőt. csak egy másodállást akart, és a bébiszitterkedés pont jó lett volna neki, mert imádja a gyerekeket. de nem tudta, hogy itt fiatal felnőttekre kell majd ügyelnie.

de miért is van nekik szükségük felügyeletre?

"őszintén, ettől már falra mászok." inkább visszamenne a suliba, minthogy erre a két folyamatosan veszekedő idiótára figyeljen. végülis azért fizetik, hogy foglalkozzon velük. miért is kell megakadályoznia, hogy kinyírják egymást? renjun sóhajtott még egyet, "miért van ilyen jó lelkem?"

nem akarta elismerni, de van egy gyengepontja. megharagszik, de az sosem tart sokáig. a leghosszabb idő két óra volt, halloweenkor, amikor chenle megszivatta.

" tojás és szalonna." motyogta a hozzávalókat egy ásítás kíséretében, amik kellenek a reggeli elkészítéséhez.

nem igazán tudja, hogy miért nem ment még el. abban a pillanatban el kellett volna, amikor megtudta, hogy nem babákra kell vigyáznia. akkor most chenle házában lenne, aludna, és nem két fiút szidna kora reggel.

ha már chenlénél tartunk. renjunnak igazán hiányzik.

befutott a szobájába-vagyis jaemin szobájába, felkapta a telefonját,  tárcsázta a barátja számát, és a válaszára várt.

"hmm.."

"jóreggelt, chenle." mondta renjun egy halvány mosollyal az arcán.

" jó reggelt, ge." egy ásítás hangzott el a vonal túlsó végéről. "milyen volt az első napod?"

"stresszes. szerintem hamarosan felhívom az anyukáikat, hogy feladom." sóhajtozott renjun. "azért igazán elmondhatták volna, hogy fiatalokra kell vigyáznom."

"tudtam, hogy valami bűzlik. abban a pillanatban, hogy megmondtad, hogy jegyben járnak, tudtam, hogy van valami a háttérben."

renjun csak felhúzta a szemöldökét azon, amit a barátja mondott, "oh, tényleg?"

"de lehet, hogy csak jisung volt a szagos- hyung, hogy-hogy ilyen korai vagy?"

az idősebb felhúzta az orrát is, "vele vagy?"