bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ hét ˼

renjun kiment jaemin szobájából, ahol most ideiglenesen ugye ő alszik. az ajtó előtt állt, és kinyújtózott egy ásítás kíséretében. ezután letette a kezeit, de az egyiket azonnal vissza is vette, hogy meg tudja dörzsölni a hasát. nagyon álmos, de tudja, hogy elvégzendő feladatai vannak. 

már éppen el akart menni, amikor egy ajtó a másik oldalról kinyílt, és feltárult előtte egy kócos hajú, pirospozsgás fiú, aki megállásra késztette.

jeno nyöszörgött, és már úton volt a keze, hogy nyújtózzon ő is, de megfagyott, amikor meglátta az idősebbet, ahogy őt nézi.

renjun csak pislogott, és gyorsan elfordította a fejét. csúnyán rajtakapták.

jeno csak kuncogott, "jó reggelt."

a kínai visszanézett rá, és magára mutatott, "kinek, nekem?"

abban a pillanatban legszívesebben kiugrott volna az erkélyről. a rengeteg szó helyett, amiket kimondhatott volna neki azokat kellett választani, hogy őt üdvözölte-e jeno. mégis ki tartózkodott ott rajtuk kívül??

"hmm." motyogta jeno, végigmérve őt tetőtől talpig. meglátta renjun másik kezét, ami a pólója alatt volt, és így egy darab kilátszódott a hasfalából.  erre a látványra jeno önkéntelenül is beharapta az ajkát. 

az idősebb is odanézett, és meglátta a szabad bőrfelületet. gyorsan elvette a kezét, és elnézett, nehogy jeno meglássa a vörös arcát.

"renjun?"

"i-igen?"

"meg tudnád.." jeno összehúzta a szemöldökét. mi a fenét csinál? most komolyan meg akarja kérni renjunt, hogy mutasson meg többet a bőréből? homlokon csapta magát. korán reggel van, és máris mikre gondol.

"meg tudnád csinálni a reggelit?" egy frusztrált jaemin kijött jeno szobájából, karba tett kezekkel.

renjun megforgatta a szemeit, "már éppen indultam." utálta, hogy jaemin ennyire el tudja rontani a kedvét.

"akkor mire vársz? tapsra?" renjuntól csak egy szemforgatást kapott.

renjun elmormolt néhány káromkodást, és elindult, hogy minél távolabb kerüljön tőlük, azonban félúton jeno megállította. "segítek a konyhában." mosolygott, és megindult renjunnal karöltve a konyhába, egyedül hagyva jaemint.

akinek a szemöldökei a plafont súrolták. össze volt zavarodva. mégis mikor kerültek ilyen közel egymáshoz? annyira, hogy jeno már az idősebb vállát fogja, miközben sétálnak? csak a takarítást hagyta ki. ennyi minden történt volna ott?

csak sóhajtott egyet, s követte a kettőt. nem akarta elismerni, de az arcára undor ült ki. legalábbis ő így írja le. de ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy valójában féltékenység.

"ez annyira buzis." gúnyolódott, amikor meglátta , hogy renjun játékosan ellöki magától jenot.

nem bírta tovább nézni, ezért hosszú lépésekkel beérte őket, közéjük sétált, ezzel szétszakítva a párost. azután csak renjunra vetett egy megvető pillantást, aki roppant kínosan érezte magát abban a pillanatban.

"nem tudnátok gyorsabban menni? éhen halok."

"morcos öregember." suttogta renjun, és elfutott , majdnem leesve a lépcsőről.

ahogy látta a kínait szaladni, jenonak kedve támadt volna utána menni, és elkapni, de sajnos ezt nem tehette meg jaemin keze miatt, ami a csuklóját fogta.