bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ huszonöt ˼

mardosó bűntudattal ébredni. micsoda csodás így nekiindulni a napnak.

jaemin felébredt— vagy nem is, mert igazából egy szemhunyásnyit sem aludt. miután tegnap beviharzott a szobájába, azóta ki se dugta az orrát. túlságosan szégyellte magát, hiszen tudta, hogy valami rosszat tett, de arra az istenért sem bírt rájönni, hogy tulajdonképpen mit is. ezért ezen agyalt egész éjjel.

a szemei ólomként nehezültek, de mégse tudta rávenni magát az alvásra. akármennyire is szeretett volna a szobája rejtekében maradni egész nap, azért mégsem akart éhen halni. a hasa már tegnap este óta szüntelenül korgott. 

"istenem, kérlek add, hogy ez a kettő még az ágyban legyen összegabalyodva." imádkozott jaemin. nem akarta látni renjunt, ugyanis akkor a bűntudata még nagyobbra nőne, és azt valószínűleg már nem bírná ki. 

"renjun~" jeno beletemette az arcát a kínai nyakába, kinek kellemes vanília illata volt. 

az idősebb csak hümmögött egyet válaszként, és lassan eltávolította jeno ölelő karjait, amik szorosan a dereka köré voltak fonódva. majd elsétált az edénnyel a kezében, mintha mi sem történt volna. "szólj jaeminnek."

jeno oldalra biccentette a fejét, "mi a baj?"

"semmi baj sincsen."  hazudta. renjun utálta, hogy ez az egész nem helyes. imádta, ahogy jeno foglalkozott vele, és szeretgette. sosem volt még barátja, de a fiatalabbnak hála, mostmár igazán szeretett volna egyet. azt akarta, hogy azok a pillangók, amiket jeno életre keltett, ne tűnjenek el. csak éppen a személynek kellett volna megváltoznia. 

hamarosan össze fognak házasodni, emlékeztette magát renjun. 

"elhúzódsz előlem." biggyesztette lefelé az ajkát jneno, ahogy közeledett az idősebb felé. meg akarta ölelni hátulról, azonban terve megint kudarcba fulladt. 

"jeno, jaeminnel el vagytok jegyezve."

nem volt szükség több szóra, ez a mondat megmagyarázott mindent. jeno végre megvilágosodott. renjun azért tartja magát távol tőle, merthogy neki szinte már bekötötték a fejét, "de barátok vagyunk."

renjun erre grimaszba vágta az arcát, "a barátok nem csókolóznak, jeno. valamint nem úgy néznek egymásra, mint mi."

"de—"

"te jaemint szereted." renjun nem mérges. hiszen hogyan is tudna megharagudni jenora? sokkal inkább szomorú, azonban ennek ellenére is az arcára varázsolt egy gyenge mosolyt, "tudom, hogy csak némi figyelemre van szükséged, és én itt vagyok neked erre."

jeno nem tudja, hogy renjun mit is tervez, de már most nem tetszik neki.

"el fogom érni, hogy jaemin viszont szeressen, ne aggódj."

jaemin? és mivan akkor, ha jeno nem jaemin figyelmére vágyik többé? 

"de most már tényleg menj, és szólj neki." renjun megveregette az idősebb vállát, majd kiment a tálalóba, egyedül hagyva őt a mosatlan edényekkel.