bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ huszonegy ˼

"te megcsókoltál!"

"te meg visszacsókoltál!"

"mert te megcsókoltál."

"de te még csak el sem löktél."

jaemin behunyta a szemeit. szóval ezt érezhette renjun, amikor ő és jeno állandóan veszekedtek. rohadt idegesítő volt.
már az éjszaka közepén jártak, amikor a pink hajú feladta a szándékát, hogy aznap még alszik, és inkább kiment a nappaliba, hogy megnézzen egy filmet, amivel talán sikerül elterelnie a gondolatait. azonban pár pillanattal később neszezést hallott a folyosó végéről. ijedten felpillantott, azonban csak jeno volt az, aki kijött inni egy pohár vizet. úgy érezte, mintha egy kaktusz lenne a torkában. renjun is ott kullogott mögötte. biztosan fél a bent egyedül. 

jaemin sejtette, hogy a kettő között elég nehéz lehet a levegő a szobán belül, hiszen ott nem hallotta őket vitatkozni. sőt, egy árva szót sem hallott tőlük. viszont most mindezt bepótolták a konyhában. 

"fogjátok már be, legyetek szívesek! éppen filmet nézni próbálok." kiabált ki jaemin, mire mindketten elhallgattak. 

a fiúkra nézett, akik pár pillanata még hevesen veszekedtek, most pedig úgy álltak egymás mellett, mint akik bármikor elolvadhatnak a másik közelségétől. ez elég rendesen megzavarta a pink hajút.
délután óta úgy változik a hangulatuk, mint az időjárás. egyik pillanatban egymás torkának vannak esve, a következőben pedig úgy beszélnek egymással, mint valami tinilány a kiszemeltjével. jaemin nem tudta, hogy kire is kéne jobban haragudnia. jenora, amiért megcsókolta renjunt, vagy renjunra, amiért nem lökte el jenot? vagy talán saját magára.. ?
de egy dologban mégis biztos volt: gyűlölte azt a képet, amikor azok ketten egymás karjaiba fonódva csókolóztak a kanapén. 

és a probléma az, hogy az nem az undor miatt volt. nem, nem. egyáltalán nem találta undorítónak. de akkor meg miért zavarta ennyire..?

"sze-szerintem menjünk.." vakarta meg jeno a tarkóját.

renjun csak bólogatott, miközben az istenért se nézett volna a fiatalabbra, "o-oké.."

jaemin imái meghallgatásra találtak, és a fiúk csendesen felkullogtak a lépcsőn, egyenesen jeno szobájába. igen, még mindig ugyanazon a helységen osztoznak, ugyanis jeno és jaemin továbbra sem hajlandóak együtt aludni, isten tudja miért. 
percek teltek el, és egy árva mukkanás sem jött a szoba felől, ami már kezdte idegesíteni jaemint. 

"istenem, mit tesznek ezek velem.." nyögte kelletlenül.

már éppen leállította volna a filmet, amikor egy undorító jumpscare ugrott be, a lelket is kiijesztve a fiúból, aki ennek hatására fenékkel a padlón landolt. 

"nagyszerű." jaemin eltakarta a szemeit, és villámgyorsan kikapcsolta a tv-t, "milyen jól fogok aludni.."

mi a halálért akart egyáltalán horrorfilmet nézni az éjszaka közepén?

"j-jeno.. öhm.. id-ide adnád a telefonom?" motyogta renjun szemeit a hófehér lepedőn tartva. 

"o-oh.. pe-persze.." jeno érezte, hogy a lábai majdnem felmondják a szolgálatot, ahogy kikelt az ágyból. egyszer majdnem meg is botlott, miközben renjun telefonjáért ment, ami ismeretlen okokból egy polc tetején hevert. 

renjun aggódva figyelte a fiatalabb bizonytalan lépéseit, "j-jól vagy..?"

jeno bólogatott, és zavarában beharapta az alsó ajkát. miért nem tudnak úgy viselkedni egymással, ahogy azelőtt tették? dadogás, a szemkontaktus kerülése, és a kínos csendek nélkül. ha tegnap az a csók nem történt volna meg, renjun most felszabadultan, szívből nevetne barátja bénaságán. de megtörtént, és jeno most érzi igazán a hatását.