Elvarratlan szálak

Harmadik rész.

Éltem az eltávom lehetőségével, hisz vennem kellett egy csomó ruhát. Főleg melegebbeket, hisz februárban ha minden jól megy, akkor már másik helyen leszek. 

-Maslowsky!-Mactavish állított meg.

-Tessék?

-Nincs kedved velünk jönni?

-Hova?

-Igazából elmegyünk iszogatni, ha már..-

-Ne haragudj, de nem. Már más programjaim vannak az estére, ezek közül a sokadik az alvás. 

-Rendben.-mosolyogva intett, majd elment egy pár emberrel. 

Mekkora szerencsém van, hogy nem kell egész este egy csapat pasival lennem akiknek valószínű, hogy nincs senkijük körülbelül tinédzser koruk óta. Ráadásul az alkoholt sem annyira szeretem, elég volt, hogy faterom miatt anyám és húgom na meg persze én szenvedtem meg a legjobban. 

Végre elszívhattam az első cigarettát rövidke kórházi létem után. Még most este fél nyolckor is meleg van, ráadásul melegítő nadrág van rajtam. Bár, mit is vártam egy csapat férfitől, akiknek az életükben csak az anyjuk volt? 

Egy csomó civil ruhát vettem, cigarettát, egy fejhallgatót arra az esetre, ha unatkoznék este és zenét szeretnék hallgatni. Fél kilenc után kicsivel értem vissza, aránylag gyorsan megvoltam. Egyik srác sem ért még vissza, szóval nyugodtan fürödhettem le. Igaz, nekem minden külön volt, hisz Laswell is jól tudta, hogy a férfiak milyenek. 

Ismeretlen hívást kaptam.

-Maslowsky.

-Itt is Maslowsky.-nevetett a telefon másik oldaláról a húgom. 

-Veronica! Mi újság veled, régen hívtál.

-Három hónap múlva áthelyeznek az amcsikhoz, szóval három hónap és találkozhatunk!

-Ez nagyon jó hír. Örülök neki. 

-Milyen az új helyed? Normálisan bánnak veled? 

-Nem tudom, de mindenki pasi. Figyelj már, te emlékszel egy Simon Riley nevű tagra az alapismereti suliból?

-Még jóhogy. Miatta mentél át az ország másik felére tanulni, mert lekavart velem miközben mindenki tudta, hogy belé vagy esve.

Felnevettem. 

-Baszki! Tényleg! Hogy felejthettem is el? Képzeld, na vele vagyok egy csapatban.-nevettem továbbra is, majd megfulladtam. 

-Csak óvatosan vele, tudod hogy milyen. 

-Drágám, nekem ne mondd, Tudom, hogy milyenek a férfiak, szinte mindegyik csak arra megy, hogy valakit megbaszhasson utána ott hagyja.

Órákig beszéltünk. Kiveséztük, hogy milyen feladataink lesznek, ha összefutunk végre. Mivel pont decemberbe érkezik meg, így akkorra fogom kikérni az éves szabadságomat, amiből van még tíz nap. Végül, akkor indultam fürdeni, amikor a többiek is, hajnal kettőkor. 

Pont König ment el mellettem, derekán törülköző. 

-Milyen volt az iszogatás?

-Nem tudom, mert én nem mentem el. Inkább, kimaradok ezekből.

-Miért szorongasz ennyire? Kérsz egy szál cigit, lenyugtatna? 

-Nem szorongok, és nem nem kérek köszönöm. 

-De, szorongasz. Talán, múltbeli traumák, de ez már nem az én életem, nem szólhatok bele. 

Nem voltam biztos abban, hogy helyes döntés-e mások helyett gondolkozni. 

Langyos vízben letusoltam, majd ágyba estem végre. Másodpercek alatt mély álomba szenderültem.