Elvarratlan szálak

Harmincnegyedik rész.

-Új tagot köszönthetünk köreinkben.-magyarázott Ghost, a fiatalra mutatva.-Üdvözöljétek Petit, de..

-Rabbit. Ez is megteszi.-nézett a srác egyenesen Ghostra. 

-Rendben.-bólintott, majd Price átvette tőle a szót.

-Akkor balról sorban a tagok. Laswell, hozzá fordulhatsz minden ügyben. Gaz, és Alejandro, ők nem állandóak nálunk de sokszor fogsz velük találkozni. König, aki mesterlövészként és hátvédként van velünk. 

A sor végére én maradtam, Price rám nézett. Vettem a lapot. 

-Victorya, de jobban preferálom a Maslowskyt. 

-Peti.-nyújtotta kezét. 

-Maslowsky. Üdv.-fogtam vele kezet, ennyivel elintézve a dolgokat. 

-Kérlek, vezesd körbe az új tagunkat, Victorya.-hagyott itt minket König.-Tudod, nekünk adminisztrációs dolgaink vannak. 

-Természetesen.-bólintottam.-Milyen idős vagy? 

-Huszonegy. Te? Vagyis..Ön.-állt meg meredten. 

-Harminchárom, lassan harmincnégy. Honnan jössz? 

-Magyarország.

-Akkor elméletben jóban leszünk.-néztem a fiatal srácra. 

Túl fiatal egy ilyen helyre, pedig én is ilyentájt kezdtem. 

-Ez a legalsó szint, itt található a kantin, vagyis a konyha ahol amúgy éhenpusztulsz ha nem tudsz főzni magadra. Ott egyből a fedett és fedetlen dohányzó, ha dohányzol akkor ajánlom a külső részt, nem zaklat senki akkor. Itt találhatóak még az irodák, az akták, itt intézzük a papírokat. A fegyvertár el van zárva, előre nem látható események miatt. Az orvosi is itt van, a folyosó végén balra az utolsó szoba. Világos? 

-Természetesen. 

Fellépcsőztünk a másodikra. 

-Itt nagyobb szobák találhatóak, szobánként két ember átlagosan. A fürdő közös, szóval ne nagyon folyasd magadra a vizet feleslegesen. A harmadik szinten pedig az én szobám található, arra kérlek, hogy este tíz és négy negyvenöt között ne csapj zajt, ha baj van, akkor viszont haladéktalanul jelezd az egyik felettesednek. 

-Rendben. Ha jól vettem ki, akkor itt a második szinten lesz a szoba ahol lesz helyem? 

-Utánanézek.-mentem be az egyik szobába.-Itt König és Ghost van..A másodikban Gaz és Alejandro, a harmadikban pedig Soap Mactavish. Ő jelenleg nincs az épületben, így nem tudom azt mondani, hogy be fog engedni. Neki egyedüli szobája van, kell neki is a nyugalom. 

-Értem.-értetlenül meredt a semmibe.

-Ne aggódj, a harmadikon van még egy hely, szerintem beférsz oda. 

-Rendben. 

-Ne legyél ilyen karót nyelt.-ütöttem enyhén vállba.-Ne legyél olyan, mint egy félős kisfiú, nem vagyunk jelenleg szolgálatban. Nyugodtan tegezz. 

-Rendben. Értettem. 

Elnevettem magam. 

-Pont olyan vagy, mint a fiam.-mosolyogtam, majd odadobtam neki a kulcsot ami a szobához tartozik.-Délután találkozunk, nekem még dolgom van. 

-Köszi.-mosolyodott el, majd felfedezte az épületet. 

Ma beavatják őt is, mint ahogy engem. Természetesen egy közös esti piálással és szopatással, de ez engem nem érint. 

Egy hat mérföldes futás után igyekeztem a szobámba, ahol végre lefürödhetek. 

-Hellóhelló, te is jössz este?-nézett rám König. 

-Nem, mert szeretnék aludni.-vágtam rá szárazon. 

-Na, ne csináld. Téged is olyan nehezen lehet rávenni a dolgokra, ne makacskodj. Neked is jár egy kis kikapcsolódás. 

-König, aranyos egy pasi vagy, de nem szeretnék menni. Tényleg, fáradt vagyok..-néztem rá. 

-Biztos? Neked sem ártana pedig inni egy kicsit. 

-Elvagyok én a vízzel.-mosolyogtam.-Lehet meggondolom magamat, de egyenlőre nem szeretnék menni. 

Az indok, ami visszatartott a születésnapom. Nem volt kedvem szenvedtetni magamat és feleslegesen ülni olyanok között, akik jóformán nem ismernek. Édes harmincnégy...

A hidegvizes fürdés jól esett, de hiányoltam valamit. A húgom mindig a nyakamon lógott, ha közeledett a születésnapom, és egy teljesen random időben lepett meg valami hatalmass baromsággal. 

Valaki kopogtatott, de nem tudtam mire vélni. Mire odáig jutottam volna, hogy kinyitom és beszélek az illetővel, addigra az ember eltűnt, maga után hagyva egy kisebb, becsomagolt dobozt. 

Mégis ki a fene az, aki délután ötkor itt hagy akármit is? 

Átvizslatva a dobozt nem találtam rajta semmilyen cédulát, ami jelezte volna, hogy mégis ki hagyta ott, bár van egy tippem. Kinyitva a dobozt egy adag konfetti robbant a képembe. 

-Megölöm!-ordítottam fel.-Gyere ide te buzi!

Idegesen csörtettem le a másodikra, ahol König szobájába léptem be. 

-König, megöllek te barom állat!-rontottam neki.-Ne tagadd, tudom, hogy te voltál!

-Jé, színes papír.-nevetett fel.-Nem most van szilveszter engel. 

-Ne angyalozz engem te náci.-ütöttem meg, de nem érzett belőle semmit. 

-Nem vagyok náci, csak a dédnagyapám volt az.-mosolygott.-Másrészt ne engem kérdezz, nem én voltam. Talán. 

-Nem hiszek neked.-húztam össze szemeimet.-Ha nem mondod el ki volt, akkor az új gyerekkel mutatok példát, mit kap az, aki pofátlan. 

-Na, ne bántsd már azt a kölköt, szállj le róla. 

-Igaz, jobb ötletem van, végképp elment tőletek a kedvem. Pofátlanok vagytok, és leszarom mostmár kinek az ötlete volt, nem találtam viccesnek. 

Becsaptam az ajtót, majd úgy döntöttem korán lefekszek aludni. Bedőltem az ágyamba, magamra húzva a takarót. Elöntött a düh, a harag és a félelem. Könnyezni kezdtem, sok kidő után először tudtam kiengedni mindezt magamból.