Elvarratlan szálak

Harminchetedik rész.

-Victorya! Ébredj, gyerünk!-rázta valaki a vállamat. 

-Szállj le rólam!-löktem egyet a felettem levőn.-Engedj el!

-Nyugi, nyugi kislány semmi baj.-nyugtatott König.-Semmi baj, nyugi. Emlékszel valamire? 

-Meg akart ölni.

-Nem Ghost volt, ne aggódj. 

-Pedig ő az egyedüli, aki ilyen maszkot visel!

-Valaki rád vadászik, így Laswell azonnal leszereltetett téged, és haza kell menj. Új nevet és személyazonosságot kellene felvenned, mert valaki a halálod kívánja. 

-Nem hiszem el. König, ugye csak szórakozol velem? 

-Itt vannak a papírok is.-mutatta meg.-Itt áll, hogy leszereltek, ahogy te kérted még decemberben és haza is küldenek. Valakinek veled kell mennie, aki csak a lengyel határig kísér, majd onnan a családod veszi át ezt a szerepet. Ma este indul a géped, kit szeretnél hogy veled tartson? 

-Senkit, egyedül is meg tudom oldani. 

Valaki a fejemre vadászik, ezek szerint tudja a nevem, az adataimat, a lakcímem, a munkámat. 

-Valakinek veled kell mennie. 

-Nem, nem jön velem senki. Ha engem akarnak, akkor mást ebbe nem sodrok bele. 

-Laswell nem fog ebbe beleegyezni. 

-Laswell már nem a felettesem. Ahogy Price és Ghost sem. Remélem felfogtad, König. 

A cuccaim már utazásra képesek voltak, mert hetekkel ezelőtt összepakoltam mindent. A torkomon halvány lila foltok voltak láthatóak, amik még napokig jelen lesznek. Szobámban minden feldúrva, mintha kerestek volna valamit. 

-Istenem...Ezt már nem pakolom össze. 

Valaki kopogtatott, amit egy hanyag gyere be mondattal letudtam. 

-Zavarok? 

-Nem tudom, magadtól kérdezd. 

-Most haragszol?-fogta meg Ghost a vállamat. 

-Szerintem a te fejedet sem akarták még ennyire, ha ezt megkérdezed. 

-Victorya, kérlek..

-Ghost, ne csináld. Már nem vagyunk egy csapatban, megérkezett a pótlásom, legalább nem kell függenem senkitől. Végre szabad lehetek. 

-Victorya, kérlek hallgass meg. 

-Nem, itt már nincs mit meghallgatni. Nem akarok beszélni.-cipzároztam be a táskámat, amiből kirángattam a katonai ruhámat. 

-Kétszer szépen kértelek, most pedig végighallgatsz.-ült le elém a padlóra.-Csak hallgass végig, többet nem kérek. Áll az alku? 

-Mit nyerek ezzel? 

-Szerintem semmit, de valamit meg kell beszélnünk mielőtt lelécelsz. 

-Akkor mondjad, hallgatlak. 

-Remélem, hogy nem fogsz meghalni és vigyázol magadra, felfogtad? 

-Ilyet nem tudok ígérni. 

-Csak ígérd meg, mert ezzel nem csak engem nyugtatsz meg. 

-Jó, ígérem. Más valami?-néztem rá. 

A maszk nem volt rajta, pedig most elég nagy lehet a nyüzsgés. Csak bámult rám, nem mondott semmit. Már épp fel akartam kelni, hogy ott hagyhassam a szobában, de egyszerűen lesmárolt, váratlanul. 

Ennek nem akartam ellenkezni, csak hagytam. A molylepkék már megint repkedtek a gyomromban, mintha egy lepkesátorban lettem volna. 

-Vigyáznod kell magadra, még ha a fél világ el is választ minket. Értetted?

Csak bólintottam.