Elvarratlan szálak

Huszonnegyedik rész.

-Szóval akkor most Ghosttal egy csapatban vagytok anya? 

-Igen, pontosan. Furcsán is viselkedik, tipikus férfi aki nem az agya után megy.-öleltem át Michalt.-Tudod, Veronica meghalt pár héttel ezelőtt. Nem találkoztál vele, mert neki már Amerikában volt az élete. 

-Miért halt meg? 

-Elvittek, hogy infókat tudjanak meg, és mivel nem beszéltem, bántották. Jött a segítség, de már mindegy volt mert fejbelőtték. 

-Anyu, neked nem az a hely való. Ritkán vagy itthon, nem bánnak jól veled, olyan emberrel vagy egy csapatban aki zakkant. 

-Az lehet, de én kedvelem az ilyen embereket. Tudod, nem sokan beszélnek bent velem, mert egy bunkó parasztnak hisznek.-nevettem el magam.-Nekem ez volt az álmom, hogy katona legyek. Mindegy, hogy hol vagyok de azt csinálom, amit akartam olyan idősen mint te. 

Némán nézett előre. Nem tetszett neki soha, hogy az anyja egy katona, aki másra bízta, hogy felneveljék. 

-És mi történt az apámmal?

Majdnem félrenyeltem a nyálamat is. 

-Meghalt. Nem volt egy jó ember, mert nem volt olyan, mint például Mich és pont ezért nem akarok magam mellé senkit.

-De Michnek ott van Alecja, mindenkinek van egy társa. 

-Nekem is vannak társaim, de csak a munkám miatt. 

-De anya, nem érted. Olyan társ, aki szeret és bevállalna érted egy golyót is.-ölelt át szorosan.-Álmos vagyok..

-Aludj nyugodtan, mert nem lesz semmi baj. Itt vagyok, és maradok. 

Magunkra húztam a takarót, de hiába csuktam le a szemeimet, nem tudtam elaludni. Kíváncsi vagyok, hogy ki mit fog szólni ahhoz, ha tényleg elmegyek. Ghost viselkedése furcsa volt mindig is, de főleg azon az estén. 

Kirázott a hideg is, nem tudtam mit gondoljak. 

Sosem volt kapcsolatom, és sosem voltam szerelmes, nem tapasztaltam meg milyen pokolian szerelmesnek lenni. Lehet, hogy jobb is így, mert megvédem magam a pofára eséstől. Lehet, ha normális életet élnék, akkor talán belevágnék egy kapcsolatba, de jelenleg nagyon jó nekem így. 

Elővettem telefonomat, az üzeneteimet böngésztem át. 

König:Ghost teljesen kikelt magából, hogy elmentél. Azt hiszi, hogy tényleg itt hagytad a csapatot, folyamatosan mondogatja, hogy nem akarja elhinni. 

Soap folyamatosan hívogatott az este folyamán, de csak hatkor tudtam felvenni, mert akkor kelt fel Mich is. Benézett a szobába, majd azzal a lendülettel keltem fel az ágyból. Michal meg sem mozdult. 

-Telefonálnom kell, egész este hívott munkatársam. Nem tudom mi van, de aggódok.

-Menj csak, de ne sokáig mert nemsokára reggeli. 

-Imádlak titeket, mondtam már?

-Igen, és ne aggódj. Nem lesz baj, biztos valami apróság. 

Ráböktem a hívás gombra, de csak kicsörgött. Senki sem vette fel a telefont. Másodszor és harmadszor is ugyanígy jártam, így Königet hívtam. 

-Itt König..

-Mi a fasz történt?-tértem egyből a lényegre. 

-Ghost teljesen kikelt magából. Elkezdett valamit magyarázni, hogy ő mennyire nem ezt akarta, meg túl lépett a határon, de nem akarta, hogy elmenj. 

-Jó tudni, hogy vannak érzelmei. Ezért kellett hívni engem hajnalok hajnalán? Épp a gyerekemmel töltöttem volna az estét, ha Soap nem hív fel ötször és végül fel sem veszi. 

-Soap lett az áldozata annak, hogy Ghost ideges lett. 

-Miért? 

-Ghost nekiment Soapnak, aki jelenleg egy orrtöréssel van az orvosiban. 

-König, lenne egy kérésem. Ne hívjatok, csak akkor ha valaki meg akar halni vagy már meghalt. Jelenleg szabadságon vagyok, és szeretnék pihenni.