Elvarratlan szálak

Negyvenhatodik rész.

-Mi hozott erre?-nézett rám a szőke hajú nő. 

-Simon Ghost Riley már második napja felkereste a házamat, és a munkahelyemen is felkeresett. Kérem, hogy azonnali hatállyal beszéljenek el vele, mert ha nem, akkor kénytelen vagyok cselekedni. 

-Victorya...Vissza kell jönnöd..Nehéz bevallani, de amióta hír sem volt rólad Ghost kontrollálhatatlan lett. 

-Nem, nem jövök vissza. Ha nem történik változás, akkor kénytelen vagyok a rendőrséggel beszélni erről. Nincs az a pénz, amiért feladom a nyugodt életemet. 

-Kérlek Maslowsky. Kell, aki vezeti a csapatot. 

-Miért? Priceal mi történt? 

-Nyugdíjba ment, és nincs a helyére senki. 

-Ne haragudj Laswell, maximum akkor ha nagyon-nagyon jó pénzt fizettek ezért. 

-Meg van hozzá a tapasztalatod, és muszáj valaki. 

-Alszok még erre kettőt, hogy elvállalom e. 

A nyugodt életemnek ennyi, lőttek neki. Szerintem Mich ki fog akadni. Tényleg igazam lett, este kilenc volt, mire hazaestem. 

-Anyu!-ugrott rám a fiam.-Végre itthon vagy! Hova mentél? 

-Találtam egy munkát. 

-Ugye nem mész vissza?-nézett rám könnyes szemekkel.

-Nem tudom drágám..Nem tudom.-vettem fel.

Nehéz döntés előtt álltam. Folyamatosan kaptam az üzeneteket, de nem tudtam ránézni az egyikre sem. Az erkélyen dohányoztam, azt figyeltem, hogy egy katonai autó leparkol a ház elé. Elnyomtam a csikket, majd halkan lementem a ház elé. Bekopogtam a kocsi ablakán. 

-Mit keres itt? Price?-lepődtem meg. 

-Gratulálok a sikereidhez.-mosolygott.-Laswell mondta, hogy téged nevezett ki a csapat élére. 

-Várjunk csak, nem fogadtam el az ajánlatot, sőt, nem is mondtam neki semmit. 

-Jól tudjuk, hogy vissza akarsz jönni. Ghost..

-Csitt, nem akarok róla hallani semmit. Price, én nem akarom átvenni a helyedet. 

-Figyelj, valakinek muszáj lesz, mert egy fiatal ember kell, aki tudja irányítani a csapatot. Csak a lehetőség miatt, élj vele. Itt a hivatalos levél, amivel azonnal felveheted a szolgálatot. Menni fog, hiszen ismersz mindenkit. 

Hirtelen jött minden. Tudtam, hogy el kell fogadnom a feladatot, hiszen nekem ez az életem. A katonaság, ahol sosem, semmi sem biztos és az életed nem jelent többet, mint egy porszem. Senki sem fog tisztelni, csak azok akikkel egy csapatban vagy. Elkönyvelnek egy szívtelen gyilkosnak, amikor megtudják, hogy mennyi embert likvidáltál. 

-Price, de én nem akarom elvenni a csapatodat. 

-De te ismersz mindenkit belőle, és tudom, hogy menni fog. Vállald el, legalább addig, míg találnak mást. Rengeteg ember az, aki új és nem is tudod, hogy mennyire fogod élvezni. Valaki kell a helyemre, aki tudja őket irányítani és vezetni még akkor is ha nem akarnak hallgatni senkire. 

Lehet, hogy pont most, pont itt kell meg történnie ennek? 

Elvettem a levelet Pricetól. 

-Üdv a csapatban, Maslowsky.-mosolygott, majd elhajtott a kocsival. 

Megnéztem az üzeneteimet, és egy csomó kép fogadott. Teljesen megváltozott a bázis, és a csoportban rengeteg olyan embert láttam, akiket tényleg nem ismerek. 

-Victorya, ki volt az?-nézett rám Mich. 

-Itt az ideje, hogy új kalandra menjek.-mutattam a levelet.

-Visszamész oda, ahol tönkretettek? 

-Nem mesterlövészként megyek vissza, hanem mint kapitány.-mosolyogtam. 

-Nézz az égre.-mutatott Mich az egyik csillagra.-Minden csillagnak van egy oka, egy oka, hogy csillogjon.