Elvarratlan szálak

Tizenharmadik rész.

-Maslowsky! Milyen remek újra látni ennyi év után! Merre jártál már megint? 

-Csak a szokásos, utaztam. Négy jó ismerősömmel eltoltuk a reggeli, mit ajánlasz az amerikai testvéreknek? -mosolyogtam.

-Szerintem jobban jártok, ha lefordítod nekik.-nevetett Mich, aki az egyik legjobb barátom, már pelenkás korom óta.

-Ez mi?-Soap értetlenül állt a lengyel étlap előtt.

-Az..Jó, akkor inkább ki mit preferálna ilyenkor? 

Egyöntetűen jött a válasz, hogy valamilyen levest kérnek. 

-Rendben, akkor Mich kérlek kérnék mindenkinek rosót, plusz Łazanki.

Az egyik sarokba ültünk be, még van öt óránk a repülésig...A húgom társai értékelték a lengyel ebédet, voltak már itt. Price arckifejezése pedig mindent megért. Csendben telt el az étkezés. 

-Mindenki megvan? 

-Persze. 

-Akkor én még beszélek Michel, van vele egy kis beszélnivalóm. Kint megvártok? 

-Még jóhogy. 

-Mich, csak küldöldi pénzem van, de remélem ezt is elfogadod. 

-Bolond vagy Maslowsky? Bolond vagy? Nem fogadok el pénzt tőled, örülök, hogy itt vagy. Meddig maradsz? 

-Nem sokáig, de decemberben hazajövök. A húgom meghalt, anyám pedig ugyanúgy kitagadott. 

-Fogom a picsád, ne aggódj. Hozzánk mindig jöhetsz. Csak szólj, és mi itt vagyunk, ne felejtsd el. Mi történt? 

-Gond volt, elkapták a fejemet, infót akartak. Aki miatt ez volt, most fogják perbe. Kell egy ügyvéd, aki tudja a nyelvet, és biztosan megnyeri. A pénz, meg jól tudod. Nem számít. 

-Keresd fel faterod haverját. A fia ügyvéd, veled egyidős. Névjegykártya? 

-Mint mindig, kell. Kösz haver. Jövök neked eggyel ezért. 

-Ugyan már, örülök, hogy nem felejtettél el minket.-kuncogott.-Vigyázz magadra, ha kell hívj. 

-Mint mindig, Mich. -jobb kedvűen távoztam, ahogy kiléptem az ajtón rágyújtottam. 

Mich velem egyidős, együtt nőttünk fel. Egy kajáldát üzemel negyedik éve, szerintem ő csinálja a legjobban a dolgát egész Varsóban. 

-Megvagyok, mehetünk.-szálltam be a kocsiba, a névjegykártyát fogva. 

-Az micsoda? 

-Egy ügyvéd száma, aki bármit megtesz, hogy egy ügyet megnyerjen. 

-Ügy lesz akkor...Sok sikert Shepherd ellen. 

Éjfélre értünk vissza Amerikába. A repülőn sikerült aludnom egy kicsit, de volt időm arra, hogy az ügyvéd két napon belül felkeressen személyesen. 

Hullafáradtan vetkőztem le magamról a díszruhát. Bőröndömbe tettem a zászlót, a dögcédulát pedig pénztárcámba raktam. Elgondolkoztam egy fürdés utáni cigarettaszüneten plusz egy kávén..Hulla vagyok, de végül csak lementem. 

Leültem az egyetlen székre. Rágyújtottam, a dohány keserű íze marta a torkomat. 

-Hogy ment? - kérdezte Ghost, aki kezeit a vállamra tette. 

-Őszintén? Szarul. Ki voltam eddig is tagadva, de most..Most teljesen más volt. Megtört, el sem fogadta amit át kellett volna vennie.-néztem rá.

-Érthető a helyzet. Egy szülőnek a gyerekét temetni nem helyén való. 

-Engem okolt, hogy meghalt. 

-Nyugi. Nem tehetsz róla, ezt te is tudod.-masszírozni kezdte a vállamat.-Hülye ötlet volt, hogy itt hagytunk. 

-Akkor mindenki halott lenne, Shepherd ki akarta nyírni a csapatod. Melyik a jobb? Meghalt három ember, ebből egy katona és két biztonsági. 

-Egyik sem jobb, ez tény. Nem állíthatsz a választás elé, hogy döntsek melyik lett volna a jobb. 

-Öngyilkos merénylet katonának lenni, amit anyám nem tudott elfogadni. Te mit tettél volna? 

-Nem tudom, nincs gyerekem. 

-Ne szórakozz. 

-Nem is azért mondtam. 

Elnyomtam a csikket. A kávém majdnem kihűlt, de hozzá sem értem még. 

-Nem jó ötlet kávézni ilyenkor. 

-Tudom, de a koffein hatása elmúlt már rajtam. Nem fog rajtam az átka.-mosolyodtam el. 

-Az lehet..Üdv a katonaságban. 

Meggyújtottam egy másik szálat is. 

-Én is kérek. 

-A dohányzás nem tesz jót. 

-Mondod ezt te, aki már az iskola első évében rászokott? 

-Igen!-néztem rá.-Na jó. Tied az utolsó.

-Micsoda megtiszteltetés. Gyújtót is adsz esetleg? 

-Te is csak tüdővel járkálsz.-adtam neki oda a tűzköves eszközt. 

Kortyolgattam a kávét, ami már hideg volt. Fekete, cukortalan kávé. 

-Hahó, Maslowskyt hívja a föld nevű hely, élsz még? 

-Persze..Elkalandozott a figyelmem. 

Az utolsó pukk volt, elnyomtam a cigicsikket. 

-Már végeztél vele?

-Hát persze.-keltem fel.-Most már leülhetsz, én megyek pihenni. 

-Biztos? Nem vagy valami stabil.

-Sosem voltam az.-legyintettem. 

Az egésznapos stressz lefárasztott. Valami nem volt jó..

-Hallod! Van egy kis problémám. 

-Mondd, mi kellene.

-Van papírzsepi nálad? 

-Nem, nincs. Miért?-húzta fel szemöldökét Ghost. 

-Vérzik az orrom, de csak tippelek.-tartottam a tenyeremet orrom elé.

-Na gyere. Tedd le a segged.-egy csomag fagyasztott borsót vett elő, majd a tarkómra tette. 

-Bazd meg, de csak úgy haveri alapon. 

-Szívesen.-nézett rám meredtem.-Szépen helyben hagytak. Fel van dagadva az arcod.

-Tudom, de a smink mindent eltakar. 

-Valószínű..Nem értek ehhez. Elállt?

-Igen..

-Ez a lényeg.-a borsót visszatette a fagyóba.-Nyomás aludni.

-Megyek már, megyek már.-haladtam előre, egyenesen a szobámba. 

Kicsit furcsa volt belegondolni, hogy tud ennyire közvetlen is lenni.