Elvarratlan szálak

Negyvenötödik rész.

A hónapokig tartó rehabilitációm és gyakorlásnak hála az életem egy szebb irányt vett. Az árvaházban majdnem minden délelőttömet eltöltöm, és általában Michal is velem jön. Rengeteg barátra lelt, és szeret is ott lenni. 

-Alex, szerbusz. Hogy vagy?-néztem a fiatal lányra, aki mindig jókedvűen jön be. 

-Apukám úgy döntött, hogy bevonul katonának újra. 

-Ne aggódj, nem lesz vele sem semmi baj. 

-Te már csak tudod, mi?-nézett rám, amire csak bólintani tudtam. 

Jelképes összegért segítettem nekik, hiszen kapok bejelentett munkaidőt, ami igaz nem olyan, mint a katonaság...De valami, amivel eltölthetem a napjaimat annak pont elég. 

-Victorya, téged keresnek.-nézett be a csoportba az igazgató. 

-Igazán? Kicsoda? 

-Egy barna hajú férfi, aki szerintem katona. 

-Mondd meg neki, hogyha Maslowskyt keresi, akkor nem itt találja és nem, nem akarok vele beszélni.-mondtam a férfinek, aki egyből vette a lapot.-Csak egy ember a múltból, és most éppen dolgozom. 

Michallal egyidős gyerekekkel foglalkoztam, akik ugyanúgy autizmussal küzdenek és ezért nem akarja őket senki sem befogadni. 

Sokszor gondolok még a múltra. Nehéz visszagondolni arra, hogy fél éve még éppen a száznegyvenegyes csapattal kerestük a terroristákat. De a múlt, nem beszéli a mi nyelvünket. 

-Gyere Michal, menjünk haza. Alecja biztos készített valami finomat ebédre.-mosolyogtam a fiúra. 

-Anya, mondd csak..Mi van azzal az emberrel?

-Kivel drágám? 

-Akiről meséltél, karácsonykor. Azt hittem, hogy szereted és lesz apukám. 

-Nem kedves...Ő nem az az ember, aki megfelelő lenne.-szálltunk be a kocsiba. 

-És nem hiányzik? 

-Néha még gondolok rá, de ezen nem volt időm gondolkozni.-mosolyogtam. 

Nem élek luxus életet, de pont elég ez a szint. Nem kell szenvednem a mindennapi életemmel a megélhetésem miatt. 

Michal is egyre jobban megnyílik az emberek felé, lehet, hogy jót tett neki a költözés. Mikor visszaértünk, akkorra már az ajtó előtt állt valaki. A sötétített ablakokon át láttam, hogy ki az.

-Kicsim, maradj a kocsiban, jó? Nem tetszik, hogy valaki ott áll. Ne szállj ki a kocsiból, rendben? 

-Okés anyu.-mosolygott rám a gyerek. 

-Miben segíthetek?-néztem a férfire.

-Victorya Maslowskyt keresem, beszélni akarok vele. 

-Itt nem lakik semmilyen Victorya, megkérem, hogy távozzon innen. 

Teljesen megváltoztattam a kinézetemet. A fekete hajamat lenyírattam, majd mikor elkezdett visszanőni vörösre festettem és egy kis színt is felszedtem magamra. 

-Távozzon, vagy kénytelen vagyok figyelmeztető lövést leadni, ami után van két perce távozni. 

-Tudom, hogy itt lakott, hiszen én vettem meg neki ezt a házat. Muszáj megtudnom, hogy hol van.

-Már meghalt, napokkal ezelőtt. Felfogta? Most pedig menjen el, és nem érdekel, hogy katona, távozzon.-adtam le a figyelmeztető lövést. 

Csendben távozott az alak, és van sejtésem, hogy ki volt az. 

-Anyu, ki volt az?-nézett rám Michal. 

-Igen, ki volt ez? És miért lőttél?

-Mich, vidd be kérlek a gyereket, és utána beszélünk erről. 

-Victorya, kérlek csak az őszintét mondd el. Találkozgatsz valakivel? Az elmúlt két napban egy alak folyamatosan itt mászkál, majd elmegy.-nézett rám Alecja. 

-Ugyan már, dehogy! Nem járok el sehova, ha meg igen akkor maximum a dohányboltig és vissza. Csak van egy megérzésem, hogy Simon Riley felkeresett ma a munkahelyemen és aggódok. Emlékszel, hogy a napokban cikkeztek is rólam, és a szerencsém az volt, hogy nem volt kép se semmi...

-Victorya, kérlek nagyon vigyázz magadra. Félek, hogy ez az ember nem jó akaratú. 

-Ne aggódj. Intézkedek az ügyben, még most. Vigyázzatok Michalra, és ne várjatok, mert este jövök.

A kocsiba szállva elindultam a bázis felé. Az anyósülés alatti parókát a fejemre kaptam, majd a smink csodálatos erejével elmaszkoltam magamat. 

-Jónapot kívánok! Kate Laswell vagyok. 

-Itt pedig Victorya Maslowsky. Nemsokára a bázison vagyok, beszélnem kell önnel és egy emberével, aki a lakásomat látogatja már második napja. 

-Oh...Intézkedek.-ezzel letette a telefont. 

Idegesen csaptam be a kocsi ajtaját. 

-Bocsánat, de ide nem jöhet be.-állított meg a két őr. 

-Óh, dehogynem. Victorya Maslowsky, a száznegyvenegyesek előző mesterlövésze. Időpontom van Kate Laswellhez.