Elvarratlan szálak

Hetedik rész.

-Na most akkor itt az ideje, hogy csicseregjen a kismadár.-nézett rám a vadidegen nő.-Kinek dolgozol? 

-Szedd ki belőlem, drágám.-mosolyodtam el.-Ha kiszeded belőlem az információt, gratulálok. Sok sikert ehhez. Megölni így sem fogsz, túl értékes lennék hozzá.

-Te kis ringyó!-arcon csapott egy fegyvertussal. -Még így sem akarsz beszélni? 

Az a pár biztonsági őrnek tényleg nem volt sok dolga, holtan is végezték. Ott hagytak abban a rohadt nagy épületben egyedül, erre el is vittek, hogy információt szedjenek ki belőlem. Kinek dolgozom, kik a társaim, mik a terveik, hogy kiket akarnak lekapcsolni. Meg ilyenek. Ja, meg milyen fegyvereket használunk, kikkel vagyunk kapcsolatban, a Hassamról kapcsolatos dolgok. Szóval, nagy szarban vagyok, ha nem visznek ki innen..Vagy ki nem jutok. 

-Hidd el, még így sem. Nem megmondtam? Ha kiszeded belőlem az infót akkor okés, de így semmiképp se fogsz rávenni. Gyerünk, csak, vegyél rá valahogyan te kis iraki ribanc.-néztem mélyen a nő szemeibe, láttam benne, hogy meglepődött. 

Ha minél többet könyörögsz, hogy ne öljenek meg, biztos, hogy a halálsoron találod magad. Tényleg nagy szarban vagyok..Nem most fognak jönni értem, ha a többiek még bevetésen vannak..Ráadásul Mexikó nyomornegyedébe mentek, ami nem épp a legjobb környék és messzi is van. 

Lilára vert az iraki nő, de akkor sem beszéltem. Szerencsére magamra hagyott, így elő tudtam nehezen kotorni a telefonomat. Próbáltam egy smst írni, de csak annyi sikerült, hogy:

"Elvittek"

Igyekeztem a kötelet meglazítani a kezemet, de esélyem sem volt. Fogalmam sem volt, hogy mégis hol a picsába vagyok, de az biztos, hogy nem ez volt a legjobb döntésünk. Civil embereket hallottam, valószínű, hogy valamilyen nagyvárosba hoztak el..Egy nyomornegyed környékére tippelnék a szagok alapján. 

Ilyet akkor éreztem utoljára, mikor a lengyeleknél kiküldtek minket egy elmegyógyintézetbe, miszerint ott egy doki terrorizálta a betegeket, kísérletezett rajtuk. Az a szag felejthetetlen, szent isten. 

Órákkal később visszajött a nő, egy fényképpel.

-Ha nem akarsz beszélni, akkor majd a húgod biztos rávesz. 

-Nincs is húgom, te kurva.-fortyogtam.

Erre nem számítottam, hogy ezzel fognak majd fenyegetni. 

-Ha beszélsz, akkor elengedjük és nem esik semmi baja, Ha nem, akkor megöljük, hátha megered a nyelved. 

-Ilyen ócska ajánlattal nem fogok beszélni. Honnan tudjam, hogy egyáltalán a húgomat sikerült elhoznod? Bevetésen van. 

-Ez szar ügy, mert akár láthatod is. Hozzátok elő, hadd beszéljenek utoljára. 

Ez tényleg kaki helyzet, mit kellene tennem? Még egy kés sincs nálam..Várjunk már. A cipőm oldalánál van a kés, de túl feltűnő lenne, hogyha lenyúlok..

-Victorya!-kiabált Veronica.-Beszélj nekik, akkor el fognak engedni!

-Felesleges lenne könyörögnöd, nem a legjobb ötleted. 

Megvan! Kés a kezemben, már csak el kell vágnom a kötelet..Így sincs esélyem, mindenkinél fegyver van, így nem lesz jó. 

-Biztos, hogy nem akarsz beszélni? - nézett rám a nő, miközben fegyvert tartott Veronicára. 

Ha beszélek, akkor talán kijutunk mindketten, ha nem akkor biztos halál vár rá. 

Életemben először döntésképtelen vagyok. Van kürölbelül negyven százalékom arra, hogy élve kijussak, már ha egyáltalán sikerül kijutnom innen. 

Intett a nő, térden lőtték..

-A kurva anyádat, te mocskos ribanc! Megöllek!

Még mindig ordít a fájdalomtól...

-Hol a szállásotok? Jah, azt nem kell elmondanod, mert azt már tudjuk. Beszélj, mert akkor nem csak ő fog meghalni. Ki vezet titeket? 

-Shepherd.

-Mi a célotok? 

-Megszabadítani ezt a mocskos nemzetet tőletek, utolsó ribanc..-szó szerint elöntötte a vér a fejemet. Cselekednem kell, vagy tényleg elvérzik..

Arcon vágtak újra, de ezúttal nem úsztam meg ilyen olcsón. Az oldalam is kapta rendesen az ívet, de nem éreztem, hogy tört volna valamim. 

-Elkaptátok Hassant? Ha igen, hol van? 

-Ezt nem tudom, a többiek eddig nem tértek vissza. 

-Szóval szerettek baszakodni velünk..Nem túl jó ötlet. Döntsd el, hogy kiben bízol, mert Shepherd nem feltétlen veletek van. Ha visszaérnek, akkor ki fog mindenkit nyírni, és ott leszel egyedül...A húgod sem lesz ott, mert nem voltál hajlandó beszélni. Dobjátok be mellé, hadd nézze, ahogy elvérzik. 

Kimentek, majd bezárták az ajtót. 

-Tépd le a pólód, állítsd el a vérzést.-üvöltöttem a húgomnak.-Kiviszlek innen, nem lesz baj. 

Az adrenalin miatt gondolkozás nélkül cselekedett, nem volt egy kérdése sem. 

-Ha kijutunk innen, akkor biztos, hogy inni fogunk.-néztem rá.

-Honnan tudod, hogy kijutunk? Nem fogok tudni mozogni, isszonyatosan fáj..

-Csak tudom, hogy kiviszlek innen is, te bolond!