Elvarratlan szálak

Huszonötödik rész.

-Ghost, nyugodj le! Lépj vissza az ablakból!

-Soap, te meg se szólalj. Kussolj be!-ordítottam.

-Miért? Azt sem hagyod, hogy elmondjam amit akarok mondani. Csodálkozol, hogy nem marad meg melletted egy ember sem akit szeretsz? Elijesztetted azt is, akinél esélyed lett volna!

A düh győzött felettem, egyenesen orrba ütöttem a férfit. 

-Te barom! Nem vagy normális!

König igyekezett lefogni, de nem feltétlenül sikerült neki. Soap összegörnyedve fogta az orrát, több, mint valószínű, hogy eltört. 

-Ghost, kérlek. Nem akarunk neked rosszat, de így csak magadnak és másoknak ártasz. Fogd fel, nem örökre ment el. 

-És ezt mégis melyik pizsidben álmodtad meg? Engedj el!

-Nem foglak elengedni, mert nekem kell még az orrom. Ha ennyire meg akarsz bizonyosodni róla, hívd fel. Mondd meg neki, hogy mit érzel, vallj be mindent! Mindenki tudja, hogy mit érzel. 

-Mégis mit tudsz te? 

Ennyire még nem voltam szerelmes senkibe. Ölni tudtam volna, hogy végre magamhoz ölelhessem. Sosem akartam még valakit ennyire, mert jól tudom, hogyha akar akkor hamar összejön valakivel. 

-Azt, hogy a szivecskék majdnem jelen voltak a szemedben, amikor megláttad Maslowskyt. Jól láttuk mindannyian, hogy mi a helyzet, és amikor vissza kellett hozni egyből jelentkeztél erre. 

-Az csak egy dolog.-vágtam rá.

-Nem, nem csak egy dolog, mert mindenki látta már az első napokban, hogy igencsak érdeklődő vagy. Tudjuk, hogy mi a helyzet, nem kell letagadnod az érzelmeidet. 

-Engedj már el!-rángattam magam.

-Nem foglak elengedni, mert képes vagy magadban is kárt tenni.

-Ez nem igaz.-néztem Königre.-Ne beszélj baromságokat. 

Egyre nehezebben kaptam levegőt. 

-Nem beszélek semmi baromságot, ezt te is tudod. Most pedig, örülnék, ha lenyugodnál, és elengedhetnélek. 

Ahogy elengedett egyből a földre csúsztam. 

-Én ezt nem folytatom tovább.-hajtottam fejemet térdemre.

-Nem most van itt az ideje, hogy magadba roskadj. 

Nem tudott érdekelni. Kifordított önmagamból ez a nő, és még én is túlléptem a határt. Nem szabadott volna rátámadnom, hogy válaszokat kapjak. 

-Ghost.-ült le elém Price.-Január másodikán jön vissza, nem szabad szétesni ez miatt. 

-Szerintem nem érted az egészet.

-Lehet, de nem akarok belemászni a történetbe. Az agresszió nem lesz megoldás erre, és remélem tudod, hogy ha javul a helyzet, akkor maradni fog. 

-Nem ismered, hogy milyen. Ha valami nem tetszik neki akkor el fog menni. Régen is elment, emlékszek rá. 

-De az régen volt. Az emberek változnak. 

-Többet nem akarok erről beszélni.-keltem fel, majd az orvosi felé vettem az irányt. 

Lassan lépkedtem le a lépcsőn, ezernyi gondolat volt a fejemben. 

-Soap.-néztem rá. 

-Mondd.

-Nem feltétlenül így akartam. 

-Tudom, és ne rágd magad, csak legközelebb ne engem találj meg.-lökött egy kisebbet rajtam.-Te mekkora egy lüke vagy. 

-Tudom. 

-Ne aggódj, mert nem lesz semmi gond. Vissza fog jönni. Majd hívd fel, hogy beszélgessetek. 

-Nem hiszem, hogy fel fogja venni. 

-Tessék.-nyomta kezembe a telefont.-Hívd fel, beszélj vele. 

-Nem fogom zavarni.-adtam vissza az eszközt, majd lementem a dohányzóba.

Levetettem magamat az egyik székbe, majd rágyújtottam. Nem volt jó ötlet átnézni az aktákat, de legalább kiderült, miért ment el akkor...És nem csak azért, mert Veronicával lekavartam. Sosem látszódott, hogy az apja bántalmazta volna, vagy akár az én apám..