Elvarratlan szálak

Tizenötödik rész.

December tizenharmadika van. Fáradt vagyok, kimerült. A legutóbbi bevetés jól sikerült, senki sem sérült meg, aminek nagyon örülök. Ghost és Soap a konyhában beszélgettek, szerencsémre nem vettek észre. Nem volt a legszebb dolog kihallgatni őket, de kénytelen voltam, hajtott a kíváncsiságom. 

-Ghost...Itt lenne az ideje elmondanod neki.

-Biztos nem. 

-Ne makacskodj, mondd el neki. Mi a legrosszabb, ami történhet? 

-Csak esetleg elutasít? Ne mondd azt, hogy te nem félnél ettől. 

-Ne viccelj velem. Legyen nagy a farkad, menj oda elé, csókold meg vagy valami. Látta mindenki, hogyan néztek egymásra.-nekem elég volt ennyi, nem akartam többet hallani. 

Így is el fogok menni, nem akarok több gondot innen is. Nyugodt életet akarok, problémamenteset.

-Maslowsky.-szólt utánam Ghost a lépcsőfordulóban. 

-Hmm?-néztem rá. 

-Figyelj csak, beszélnünk kellene. 

-Nincs miről, mert el fogok menni. 

Láttam rajta a meglepődöttséget és fájdalmat. 

-Miért? Nem érzed jól magad nálunk? 

-Nem. Meghalt a húgom, papírmunkára vagyok csak jó. 

-Ez nem igaz!-ellenkezett, ami furcsa volt pont tőle. 

-Miért? Mit csináltam eddig? Háromszor vagy négyszer mehettem veletek. Nincs így ennek értelme, mert visszavárnak a régi csapattársaim. 

-Pedig..Örülnénk ha maradnál. 

-Persze, biztos. Nem feltétlen Laswell volt az, aki nem akarta, hogy menjek. A csapat vezetője dönti el részben, hogy ki mehet vele és ki marad. Ez rohadtul nem volt fair Riley!

-Nem volt fair, ez biztos!-fogta meg a kezeimet.-De ha ott lettél volna akkor biztos nem hozunk vissza!

-Most komolyan azt mondtad, hogy nem vagyok elég jó, hogy itt legyek?-húztam el a kezeimet.-Ha ennyire nem ér semmit a papír és a kiválló teljesítmény, akkor felesleges tovább maradnom. Tudod mennyi időmbe telt felépíteni, hogy egyáltalán idáig eljuthassak? 

-Igen, tudom de...

-Egy szó sem érdekel Ghost. Egy árva szó se hagyja el a szádat, mert pofán taposlak. 

-Nem lehetsz ennyire makacs! Meg sem hallgattál!

-Te is ugyanezt tetted, kedves. Megmondtam, hogy egy szót sem akarok hallani tőled.-pofoztam meg olyan erővel, hogy a maszk egyszerűen széttört az arcán.-Megmondtam. Nem lesz semmilyen papírmunkám itt. Egyenesen Soap jelentette ki, hogy lehetek koordinátor, vagy mesterlövész a csapatban! Ilyenkor mi van?

-Akkor ne hallgass végig. Makacskodj!-hagyott faképnél. 

Menekülj! Pontosan, mekkora egy megoldás. Becsaptam az ajtót, majd kulcsra zártam. Nincs kedvem senkihez. Idegesen pakoltam össze a dolgaimat, a málhám hamar megtelt. Beszélek Laswellel, majd elhúzok innen. Nem tart itt semmi és senki. Lefürödtem, majd másnap reggel az első dolgom volt, hogy menjek a nőhöz, aki áthelyez innen. 

-Laswell!

-Igen? 

-Azonnali áthelyezést kérek. 

-Miért? 

-Elegem van. Itt konkrétan semmit nem tudok csinálni. 

-Nem tudunk sehova sem áthelyezni..Jönnek az ünnepek, mire feldolgozzák a kérésed, az lehet, hogy több hónap.

-Nem érdekel! Ha nem így, akkor felmondok!

-Ugyanez vele a helyzet. Fel kell mérniük a leszerelésed okait. 

Istenem....Innen sem fogok tudni távozni valami könnyen. 

-Akkor legyen úgy. Nem érdekel milyen úton, de legyen elintézve.

-Csak januárig bírd ki, új vezetőséget kaptok. Hátha jobb lesz a helyzet. 

-A reménykedés rajtam nem fog segíteni. Majdnem mindenki egy seggfej, sosem visznek el ha mennek, hiába vannak meg a papírjaim és a tapasztalatom, hogy tudok!

-Megértem azt, ami a fejedben van, de sajnos erről nem csak én tehetek. Kérdezz utána Soapnál. 

Persze...Hülye is lennék, hogy odamenjek ahhoz a csókához is. Csalódottan tértem vissza a szobámba. Teljesen kifordított ez a hely. A problémám csak annyi, hogy nem titkárnak vagyok itt. Ghost természetesen nem akarja, hogy menjek, mert a végén valami bajom esne. Jó vicc. 

Sokkal rosszabb körülményeket is átéltem, itt arany élete lehetne az embernek, ha hagynák kiteljesülni.