Elvarratlan szálak

Harmincegyedik rész.

-Felétek megy Ghost.-suttogott Soap, de ezután megszakadt a vétel. 

-Mi történt? 

-Nem tudom, de nem tetszik...Remélem nem történt semmi gond.-válaszolt kicsit zaklatottan. 

-Nem lesz semmi baj, ne aggódj. Túlkomplikálsz mindent. 

Választ továbbra sem kaptunk, de megpillantottuk Ghostot Königgel az oldalán. Egyik férfin sem volt maszk, a mellettem ülőnek az álla is leesett. 

-De..De König..Ghost..Hogy..

-Ne kérdezősködj, szedd fel magad a székről és induljunk meg végre, mert le akarok zuhanyozni és lezárni ezt az ügyet is.-mosolygott Ghost rámnézve. 

Elpillantottam máshova, égetőnek éreztem, ahogy nézett. 

-Gyertek majd, ne együtt menjünk.-jelentette ki König, ami egyértelmű volt. 

Ha nagy csapatba verődik az ember, akkor feltűnést fog kelteni. Errefelé a rendőrök is korruptak, a kenőpénzt amit kapnak abból egy gyereket lazán feltudnak nevelni. Egy életen át. 

Lassan léptem a macskaköves úton, míg a kocsihoz nem értem. Gyanútlanul szálltam be, ahol már vártak. 

-Indulhatunk?-nézett rám Price, végigkövetve minden mozdulatomat. 

Bólintottam. Ha nem helyeznek vissza, akkor adok okot arra, hogy leszereljenek mentális problémákra hivatkozva. A pszichológiai tesztet át tudtam baszni, de a szakembert már nem lehet..

Órákat utaztunk, miután leadtuk az emberünket. A továbbiakban nem lesz vele sem dolgunk, gondunk. 

Rámnehezedett a múlt súlya. Össze akart törni, folytónak éreztem a kocsiban levő levegőt. Testem remegett, de csak oldalra dőltem, neki az ablaknak. Bámultam ki, de jobbnak láttam, hogy becsukjam a szemeimet. 

-Price, állj félre.-fordult hátra Ghost.

-Mi történt?

-Nincs semmi bajom, csak menjünk tovább. Nem akarok még több időt kocsiban tölteni. 

-Biztos? 

-Igen, biztos. 

Soap és König másik járműben voltak, mert mind a kettő összenyomott volna engem. A hüvelykujjamon levő semicolon tetoválást néztem. 

A történetnek nincs ott vége, ahova pontot akartál tenni. Arra eszméltem fel, hogy ébresztgetnek. 

-Itt vagyunk..Victorya, ébredj. 

-Ébren vagyok..-támasztottam a fejemet továbbra is. 

-Beviszlek akkor. 

-Nem szükséges.-ráztam meg fejemet, majd kiszálltam a kocsiból, végigbotorkáltam a lépcsőkön majd a szobámba estem. 

Az egyik titkos zsebben kutakodtam a bőröndömben. Megtaláltam az alufóliába tekert marihuánát, amit igazából hirtelen felindulással hoztam magammal. Tudtam, hogy egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor kelleni fog. Elővettem a papírt, a morzsit majd nekiálltam egy cigihez. Nem érdekelt, hogy akárki is rájön, mert hivatalosan most nyálazzák át az aktáim, hogy áthelyezzenek. Plusz, hogy itt Amerikában a fű, legális. Legalábbis, így tudom de leszarom. 

A kész jointot elrejtettem kezemben, zsebembe vágtam egy üveg vizet és egy műanyag fiolát amiben gyógyszert szoktak tartani. 

-Oto moje przeznaczenie, średnik.-motyogtam magamnak, majd meggyújtottam a közel sem kis méretű cigit. 

Mélyet szívtam bele, ami miatt a köhögés is rámtört. Hideg volt a tetőn, hideg és sötét. 

-A haldoklás már csak ilyen, nem vagyok hajlandó több dolgot elviselni.

A táj már havas volt, a fehér réteg belepte a házakat is. A gyerekek vígan játszottak, idáig elhallatszódott a hangjuk.