Tizenhatodik rész.

201 16 2
                                    

December tizennegyedikén végre elvittek engem is egy bevetésre. A meló a szokásos, el kell fogni valakit, akár élve, akár halva. 

-König és Soap! Ti előre mentek, addig mi fedezünk titeket Priceal. 

Én csak értelmetlenül álltam a dolgok előtt. 

-És én? Ne mondd azt, hogy csak dísznek leszek itt. 

-Valami ilyesmire gondoltam, de a végén behisztized magad, hogy nem csinálhatsz semmit. 

-Kuss legyen, csak egy feladatot kérek. 

-Akkor menj a másik kettő után. Gyerünk, haladj. 

-Mi a feladat?-néztem rá. 

Nem mondott semmit, ezek szerint magamnak kell kitalálni a dolgokat. Felzárkóztam Soap mögé, akit majdnem elvitt a szívroham, mert sikerült megijesztenem. 

-Fogd be a szád, nehogy visíts...-suttogva fogtam be a száját. 

A bokor, amiben hárman lapultunk meg melléklegesen, pont egy biztonsági őr ment el. 

-Maslowsky. mellettünk balra ment el egy őr.-suttogtam a rádióba.

-Már nem sokáig.-kaptam a választ, majd a mondat végén a férfi holtan esett össze. 

-Menjetek az épület tetejére, de vigyázzatok, mert bent sokan lehetnek. A könnygáz a barátotok.-kaptunk meg a feladatot. 

-Szétválunk. Soap és te mentek az épület tetejére.-nézett rám König.-Utána pedig egy kis vérontást tartunk. 

-Csak ügyesen, ne szállj el magadtól.-szólt Soap Königre. 

König egy jó gyerek, de néha érdekes tud lenni. Abszolút nem számítottam arra, hogy gyermeki könnyedséggel fog egy másik embert felemelni, és eltörni a gerincoszlopát a térdén. Itt az ideje bizonyítani. Soap betörte a tetőtéren levő ablakot, bedobta a gázt kibocsátó lövedéket. Gázmaszkot vettem a fejemre, majd beugrottam az épületbe. 

-Te meg mégis mit csinálsz?!-ordított Ghost. 

Nem válaszoltam. Négy ember ordítva távozott az épületből, a többi a földhöz simulva igyekezett levegőt kapni. A nyálkahártyát irritáló gáz köhögést vált ki, a legjobb tömegoszlató a civilek között. A földre hasalva láttam azokat, akik próbáltak elrejtőzni. Az első embert mellkason, a másodikat pedig fejbelőttem. 

-Strzał w głowę!-mosolyogtam. 

-Ne lengyelül, Maslowsky, ne lengyelül.-morgott Ghost. 

-Egyenesen a fejbe. Anyádat te!-kiáltottam fel, meglepődöttségemben. 

-Mi történt?!-szólt közbe Soap. 

-Kitömlek ólommal, te barom.-lőttem vállba az előttem levő férfit. 

Hirtelen jelent meg előttem, én pedig megijedtem. Nem szokásom, hogy ordítok, mert megijedtem, de most megtörtént vesztemre. 

-Egyedül van! Fiúk, intézzétek már el!

Engem? Elintézni? Jó vicc volt. Elfordultam a pasi mellett, megfogtam karját, majd előre dobtam. 

Soap semmit sem látott, nem tudott hova lőni. Félő volt, hogy véletlen eltalál engem vagy Königet, ami nem lenne szerencsés. 

-Bemegyünk mi is!-szólalt meg Price. 

-Nem szükséges, ha csak ennyien lennének, az felettébb, hogy gyanús lenne. Ha valamit védenek, akkor érkezik majd a többi is.-szólaltam meg, mikor szétnéztem jobban.-Sőt, most nyitották ki a vészkijáratot így baszhatjuk a könnygázosítást. Jó ötletnek találnám, ha..

Hátulról belesétáltam valakibe. Reméltem, hogy König az, de nem. Nem volt mákom a bevetésen. 

-Szerbusz bogaram, egyedül jöttél?-szólalt meg a férfi.-Ha egyedül vagy, akkor itt az ideje elmondanod az utolsó imát. 

-Sátánista vagyok.-fogtam meg a pisztolyt ami a combom külső részénél volt. 

A férfi halántékához tettem a fegyvert, meghúztam a ravaszt. A vér és agyvelő a gázmaszkra fröccsent. 

-Mindenki megvan?!-idegeskedett König Ghost helyett is. 

-Maslowsky jelen.-mentem tovább, keresve a többi embert.-Tiszta az egész kóceráj, nincs itt senki. 

-Akkor bemegyünk.-mondta Price halálnyugalommal.-Mit látsz? 

-Konténereket, valószínű, hogy drog vagy fegyver van bennük. Kinyissam? 

-Igen, mindjárt ott vagyunk.

Soap óvatosan mászott be az ablakon, miután alaposan körbenézett. 

-Hát itt vagy. Akkor segíthetsz is, hogy kinyissuk a konténert.-néztem a férfire. 

-Szerintem jó ötlet lenne megvárni a többieket. 

-Miért is? König kint áll, nézi, hogy beakar e jönni valaki, Ghost több mint valószínűleg vele fog maradni. Szerintem egyedül Price fog bejönni, hogy mi van. De ez csak az én elméletem.-néztem rá.

-Jó, legyen.-feszítettük fel az ajtót. 

Iszonyatos bűz áradt ki a konténerből, a maszkon keresztül és éreztem az emberi hús rothadó szagát. 

Elvarratlan szálakWhere stories live. Discover now