Elvarratlan szálak

Harmincadik rész.

-A bevetés célja, a béke fenntartása, a civil életek megmentése.-ismertetett minket Price.-Bárkinek kérdés? 

-És kit kell elkapni? A csapat megoszlása? Ki megy kivel?-néztem a férfire. 

-Nem tudjuk pontosan. Egy nő, ennyi információnk van. Ghost Soappal megy, König pedig Maslowskyval. Én fedezlek titeket, utána csatlakozok hozzátok itt.-mutatott rá egy szélső épületre a területen.-Mindenkinek világos? 

Rábólintottunk, majd halkan váltunk eggyé a sötétséggel. 

-König, lapulj.-suttogtam, de már nem volt ideje reagálni. 

Késemet elővéve nyakon szúrtam a férfit aki fel sem fogta mi történt. Holtan rogyott össze. 

-Kösz.-nézett rám a pasas. 

-Nem akarom a te picsádat halva kivinni innen, szóval figyelj. Holnap reggel már otthon akarok kávézni. 

Tovább mentünk. 

-Itt Maslowsky. Találtunk egy épületet, a hátsó kijáratnál négyen, onnan pedig balra hatan vannak egy szürke terepjáróban. 

-Azt a négy embert szedjétek le, a civileket pedig ne bántsátok. Valamelyik épületben van egy ember, akit el kell vinnünk innen. 

-Vettem. Hallottad, itt a te időd csillogni König.-mosolyogtam. 

-Ezt nem kell kétszer mondani.

Halkan osont az egyik emberhez, a szokásos módszerrel végezte mint mindig. Nekem egyenlőre nem sok dolgom volt, az egyik bokorban lapultam, mint szar a fűben. Vártam, hogy valaki felfedezze a halott testeket, majd meglássák Königet. 

Az egyik kiszállt a terepjáróból, majd mielőtt gondolkozni tudott volna, Price leszedte. Igazából gyorsan és unalmasan telt el ez a bevetés is, hiszen nem sokan voltak és akit elvittek egy pitiáner drogdíler, aki ráadásul nő volt. 

-Price..Nem mondod komolyan, hogy ennyire könnyű volt? Nem gyanús ez neked? 

-De..Hidd el az. Ahogy tudunk kotródjunk innen, nincs jó megérzésem.-nézett körbe a férfi, majd sietős léptekkel távoztunk a helyszínről. 

Személy szerint én gondolkoztam mint a többiek. Elfogadtam a tényeket. Hónapok alatt fordult fel az életem, elvesztettem sok mindenkit az évek során. Anyám letagad a mai napig. 

-Maslowsky. 

Ezzel nincs is semmi baj..Mich és Alecja minden nap várnak haza, hogy végre nyugodtan élhessen életem. 

-Maslowsky.-rázott meg Price. 

-Tessék? 

-Megérkeztünk, kiszállás.

-De..

-Ne mondj semmit, én is tudom. Most itt éjszakázunk, túl késő van tovább menni. A város ilyenkor hemzseg a dílerektől, akik képesek bárkit megölni. 

-Jó, rendben.-szálltam ki, kezemben a fegyvert szorongatva. 

Alejandro biztos háza, ahogy a többiek emlegetik. 

-Jó újra látni Maslowsky!-ölelt át a férfi. 

-Nem tudom, hogy ezt én is elmondhatom e, mert talán a nevedet tudom.-néztem rá, de viszonoztam az ölelést. 

-Nem baj, itt mindenki szívesen van látva.

Ghost mellém állt, így Alejandro kicsit alább hagyott a dumával. 

-Gyertek enni, vacsora.-mosolygott Price. 

Kissé vonakodva ültem le. Nem vagyok a híve annak, hogy nézzenek vagy akárkivel is leüljek enni. A gondolataimba süllyedve fogyasztottam el a saját részemet, majd az udvarra mentem ki dohányozni az egyik fénytelen sarokba. 

-Victorya.

-Mondd.-néztem Königre. 

-Minden rendben? 

-Nem.-válaszoltam szárazon. 

-Ha esetleg beszélgetni akarsz, akkor tudod, hogy nem vagy egyedül. 

-Nem is akarok beszélni róla. 

-Miért?-ült le mellém. 

-Mert ezek olyan dolgok, amikhez senkinek senki köze sincs. 

-Elhiszem..De ez nem a legjobb dolog amit tehetsz. Ne csinálj úgy, mint Ghost. 

-König, tudom, hogy aggódsz és szorongsz miattam, de nem szükséges. Nincs semmi gond, nem kell félni. 

-A fókuszodra mehet a sok rágódás. 

-Nem feltétlenül érdekel, mert magamban már lenyeltem a dolgokat. 

-Akkor sem tesz jót. Mesélj arról, hogy milyen gyerekkorod volt?

-König, elég lesz.-döntötte oldalra a férfit Ghost.-Túl sokat akarsz tudni. 

-De..

-Semmi de, kotródj be.

Ahogy megjelent, úgy is ment el König. 

-Remélem, nem volt túl..-

-Nem volt olyan, mint te? Nem, nem volt olyan hidd el.-szúrtam oda neki, szándékosan. 

-Te is tudod, hogy bocsánatot kértem. 

-Engem pedig nem érdekel. Ha nem helyeznek át, akkor leszerelek. 

-Nincs okod a leszerelésre. 

-Óh, majd lesz.-nyomtam el a csikket, majd befoglaltam az egyik fotelt ami tökéletes fekhely volt számomra az éjszaka. 

Igaz, egy percet sem tudtam aludni. Reggel mentünk tovább a városba, ahol civilekként beöltözve kellett elkapni valakit. Ez valamivel izgalmasabb volt már, hiszen nekem volt a feladatom Soappal lehallgatni egy tagot. Drogkartell, a szokásos meló.