Elvarratlan szálak

Huszadik rész.

A reggelem ugyanúgy indult. Hatkor keltem, így a csapat többi tagja is ébren volt és próbált észhez térni. 

-Jó reggelt!-mosolygott Price.-Hogyan alakult végül a tegnap este? 

-Kiszedték belőlem a felesleges fémet, múmiát csináltam belőlem már csak elásni kell.-kuncogtam.-Minden rendben van, a fájdalmat leszámítva. 

-Ez a lényeg, hogy minden jó. Kávét? 

Bólintottam. Price sokszor úgy viselkedik, mintha a csapat apja lenne. Kedvelem őt, hisz igazi apa figura. Soap olyan, mint egy gyerek, aki túl sok cukrot tömött magába és felhúzták volna, mint egy kakukkosórát. 

A sarokba ültem le, a szokásos helyemre. Kortyolgattam a kávét, amiben nem volt semmi. Csak tisztán, feketén. Rágyújtottam, majd a hatalmas csendre figyeltem fel. 

-Maslowsky!-szólított meg Ghost, aki konkrétan felém trappolt. 

-Igen?-álltam fel.

-Beszélnünk kell, de most. Azonnal.-ezután szépen lassan mindenki távozott. 

-Igen? Miről? 

-Miért nem mondtad el? 

-Mégis mit?-nem tudtam mire kellene most válaszolnom, vagyis pontosabban, mit mondjak? 

Ötletem nem volt, hogy mégis mi a frászt akar tudni. 

-Mégis mikor? Mikor lett neked gyereked? 

-Kétezer-ötben, ha jól emlékszek...-válaszoltam.-Mi közöd van neked ehhez? 

-Kié? Kié a gyerek? 

Fel kell tépnem a sebeimet, amik szépen begyógyultak? Miért? Miért teszi ezt velem az élet? 

-Ha ennyire érdekel, akkor ha úgy vesszük akkor van egy féltestvéred, mert az apád megerőszakolt. Boldog vagy?!-fakadtam ki. 

Folytak a könnyeim, mintha fizettek volna érte. Láttam a meglepődöttséget, undort és félelmet a szemeiben. 

-Boldog vagy most már? Milyen jogon kutakodtál az aktámban? Ki adott rá engedélyt? Price vagy esetleg Laswell volt az, aki megengedte, hogy megnézd?-remegett a kezem.-Válaszolj!

-Én engedtem meg magamnak. Nem lett volna egyszerűbb elmondani? 

-Minek kellett volna beszámolnom pont neked arról, hogy mi történt? Hm?-szorítottam ökölbe a kezemet.-Jobban jársz, ha most elmész a szemeim elől, mielőtt olyat teszek amit biztos megbánok és felterjesztik egy perre esetlegesen. 

-Miért? Mit tennél? Nincs benned erő..-

Ekkor pattant el bennem valami. Elöntött a düh és a félelem. Gyomron ütöttem, majd ahogy a földre került alkalmaztam rajta egy technikát amit fojtófogásnak hívnak. 

-Mit mondtál, te paraszt? Mit mondtál? Nincs bennem erő? Számon kéred rajtam, hogy miért van egy gyerekem és kié? Ki vagy te számomra? Egy senki. Remélem, hogy az is maradsz, mert nem vagyok hajlandó itt maradni. Kopj le rólam, egy életre.-úgy szedtek le a férfiről.

-Maslowsky! Viselkedj!-fogott König.

-Én viselkedjek? Én nem mászok bele egy ember aktáiba! Nem én támadtam a másikra olyan kérdésekkel, ami magánügy!-ordítottam. 

König addig nem volt hajlandó elengedni, míg Ghost ki nem ment az egész épületből. 

-Nyugodj meg kérlek, mert az erőlködésed miatt a sebed nem fog rendesen begyógyulni és heget hagy majd maga után. 

-Nem érdekel.-morogtam.

Sírni tudtam volna. Most körülbelül mindenki tudja azt, amit titokban kellett volna tartanom, míg itt vagyok. 

Ghost apja sosem volt egy szent, de mikor hazafele mentem az iskolából, akkor behívott magukhoz, hogy beszélgessen a fia miatt. Nem voltak akkor valami jó jegyei, aggódónak tűnt. Utána pedig...Megtörténtek a dolgok, amiket senkinek sem kívánnék. Megerőszakolt, majd négy nappal később kerültem elő, zúzódásokkal és komolyabb csonttörésekkel. Tizenhét évesen nem tudtam mit kezdeni, anyám nem támogatott. Miután megszültem a fiamat, alig voltam tizennyolc amikor befejeztem az alap iskolámat, majd felszereltem a lengyeleknél tartalékosnak, majd egyre komolyabban vettem a kiképzéseket és végül mesterlövész vizsgát tettem le. Mich mindig segített, hogy a feleségével felnevelje helyettem is Michalt, aki már tizenöt éves...Valószínű, hogy az idei karácsonyt velük töltöm.