Elvarratlan szálak

Harminckilencedik rész.

Blazej után kutatni nem volt egyszerű. Hetekig jártam az utcát, főleg esténként, hiszen egyedül, kiszolgáltatott embert könnyű elintézni. 

Mich háza teljesen üres volt. Élettelenül, kihalva várta vissza eredeti lakóit a terület, de ők már nem jönnek haza. Biztonságban kell tartanom a családomat, míg legalább azt az egy embert nem likvidálom a civilek közül. Az, hogy eltettessem a halálomat nem egyszerű, hiszen egy velem hasonló kinézetű és vércsoportú embert találjak, az lehetetlen. Smst kaptam. 

König:A családod megérkezett, minden rendben van. 

Felhívtam őt, de választ nem kaptam. Másik hívásban volt, így inkább letettem arról, hogy beszélek vele. Fáradtan mentem ki az utcára, hogy a közeli dohányboltban cigarettát vehessek. 

-Jóestét.-néztem az eladóra.

-Miben segíthetek? 

-Egy doboz piros marlborot kérnék, meg egy üveg Starkát kérek. 

-Rendben. Más valamit? 

-Nem köszönöm. 

Fizetés után egyből távoztam, volt egy megérzésem, hogy ma este végre látni fogom azt a patkányt. Blazej imádta anyámat, meg a húgomat, Veronicát is. Én voltam az egyetlen, aki kilógott a családból, hisz a jegyeim nem voltak éppen kitűnőek, kinézetre sem voltam különleges, de nagyon sokáig voltunk osztálytársak. Egészen általános iskola harmadik osztályától, mert anyám rávette a családot, hogy egy helyre járhassunk. Anyám őt akarta nekem férjnek, mintha a viktoriánus korban lettünk volna. Mikor elmondta, hogy ez lesz, és nem választhatok mást, akkor már terhes voltam. Elszöktem, és azóta nem néztem vissza a múlt fájó homályába. 

Victorya, csak a civilek között él, Maslowsky pedig a katonák között, ahol a halál mindennapos, ahol harcolnod kell az életedért és másokért. 

-Üdv, Victorya.-állított meg egy idegen. 

-Segíthetek valamiben?-néztem a lecsúszott alakra. 

-Igen, örülnék annak, ha anyád végre betartaná az ígéretét. Csak bele kellett volna egyezned, és nem kellett volna szenvedned.

-Nekem szép életem van így is, nem kell ennél több. Melletted már rég az utcán lennék egy autista gyerekkel. 

-Már hozzászoktál ahhoz, nem? Jól hallotta a környék, hogy az utcára kerültél, és úgy kapart fel két földönfutó, hogy ne a drogok vigyenek el. 

-Az csak egy dolog.-mosolyogtam.-Ki küldött? 

-Szerintem azt te is tudod, ne nézz hülyének. 

-Te ne nézz annak. Azt hiszed, hogy sikerült megtörni ennyivel?-néztem rá gúnyosan.-Többet kell ennél tenned. 

-Az igaz, de hidd el, nem sok időd van ebben a pokolban. Élvezd ki, míg élhetsz. 

Blazej amilyen hamar feltűnt, olyan hamar távozott. A hideg futkosott a hátamon is, sosem volt komplett. Anyámat isteníti, mintha egy szektában ő lenne a mindenható. Gondolom elterjesztette a pletykát, hogy miattam halt meg Veronica, akit mindenki kedvelt és szeretett. 

Tény, hogy részben az én hibám, de nem tehetek más ember döntéseiről, amik miatt idő előtt tesz pontot oda, ahova vessző kellett volna. 

Nem mindenkinek sikerül túlélni az élet nevű betegséget. 

További napok teltek eseménytelenül, csak vártam, és vártam. A pincében előkészültem arra az esetre, ha a házamban keresne meg az a seggfej, de egyenlőre nem történt semmi. 

Unottan rendezgettem a fegyvereket, amik nagy része már csak dísznek volt jó, semmi másra. A ház egy útvesztő, rengeteg helyen titkos ajtók és szobák vannak, amit ha nem ismernek akkor nem is találják meg. A szellőző rendszer normálisan kialakítva, így a menekülés is egyszerű. Ha be is jön, akkor a házzal együtt fog elégni. 

Mich boltja előtt rengetegen várakoztak a mai napon is, de nem találták a férfit. Hirtelen eltűnés, de a lengyel hatóság nem foglalkozik a bejelentésekkel. Nagy szerencse, hogy katonaként élek. A fegyverekhez való szakértelem ilyenkor rendkívül fontos, ha már az ember lánya hang alapján meg tudja mondani, mennyi töltény maradt hátra életmentő. Már csak túl kell élni ezeket a találatokat, nem számít mi az ára. 

Túlélni és életben maradni.