Elvarratlan szálak

Harmincötödik rész.

-Victorya, indulunk.-kopogtattam be.-Biztos nem jössz? 

-Igen, biztos. Álmos vagyok.-felelt halkan. 

-Bemehetek? 

-Mit akarsz?-nyitotta ki a nehéz faajtót.

-Victorya, kérlek. Tudom, hogy nem akarsz kimozdulni és komfortot találsz az elmédben ahol maga a pokol van..De kérlek, ne zárkózz el előlünk. Mi a baj? 

-König, nem akarok kimozdulni. 

-Miért? 

-Mert nagyon fáradt vagyok. 

Hitetlenkedve néztem rá. 

-Nem tudom elhinni. Rosszul esett a mai?-fogtam meg kezeit, de nem sokáig hagyta.-Victorya, kérlek mondj igazat. 

-Nem érzem jól magam egy olyan társaságban, ahol ismeretlenként töltöm a mindennapjaimat. 

-Nem vagy idegen, nekem és Ghostnak biztos nem!

-Nem érted König...Én magamnak vagyok idegen, és nem akarok menni.-csukta be az ajtót. 

Kissé csalódottan mentem le a másodikra. 

-Na?-nézett rám Ghost. 

-Nem akar jönni, nem érzi jól magát.-ráztam meg fejemet, majd bevetettem magamat az ágyamba.-Nehéz egy eset, már értem, miért nem bocsátott meg neked azóta sen. 

-Mit karattyolsz? 

-Tisztán látszik, hogy haragos a múlt miatt. Kérdezd meg te, hogy jön e? Ha meg igen vidd el valami romantikus helyre vagy nem tudom. 

-Na persze, én meg madár vagyok, ha miattam eljönne. 

-Sosem tudni, hogy milyenek a nők.-nevettem el magamat.-Na eredj, kérdezd meg. 

-Nem hiszem, hogy jó ötlet.-rántotta meg vállait Ghost, majd civil ruhát vett magára. 

-Mondd csak.

-Hm?

-Tulajdonképpen ti hogyan ismertétek meg egymást? 

-Egy iskolába jártunk, egy ideig.-bámult maga elé. 

-Úgy látom megviselt az, mikor elváltak az útjaitok. Talán itt lenne az ideje annak, hogy újra kezdhessétek. Az élet nem sodor akárkiket újra egy helyre. 

-König, túlságosan benned van a költő ami nem áll jól. 

-Akkor savanyodj meg magadban.

-Nem fogok megsavanyodni egyedül, már csak azt kéne ha egy nő is velem lenne. 

-Ne tagadj! Mindenki jól tudja mennyire oda meg vissza vagy érte. 

-Nem mondtam semmi ilyet, és fogd be a szádat vagy segítek. 

-Jól van, jól van nem kell idegesnek lenned. 

Valaki kopogtatott. 

-Gyere.-szólalt meg helyettem Ghost. 

-Bocsánat, hogy zavarok de azt a parancsot kaptam, hogy jöjjek ide.-nézett ránk az új gyerek. 

-Ki adta a parancsot és miért? 

-Soap Mactavish, az indokot nem tudatta velem. 

-Gyere König, akkor indulunk kocsmázni.-nézett rám.

-Megyek.-követtem a másik két embert, majd elhagytuk a bázis területét. 

Az este jó hangulatban telt, az új srác, fedőnevén Rabbit jól vette a szívatásainkat. Eléggé megnyílt felénk, mesélt is magáról. 

-És honnan is jöttél?-tettem fel neki a kérdést. 

-Magyarországról. 

-Miért jöttél ide? 

-Igazából csináltam egy pár dolgot, keresek egy embert akiről semmit nem tudok és remélem azért a szerelem is rámtalál.-kuncogott a srác, lehúzva a töményet poharában. 

Ghost szemei felakadtak, mikor felfogta mit mondott Rabbit. 

-Ghost, lógok neked egy doboz cigivel.-dobtam elé a dobozt.

Price is észrevette a feszültséget, de én rátettem erre egy lapáttal. 

-És találtál már valakit? 

-Igen, de még nem is ismerem, ráadásul a kor miatt esélyem sem lenne.-mosolygott.

-Ghost, nyugi, kussolj be.-rúgtam bokán az asztal alatt. 

Price döntött, visszamegyünk még éjfél előtt. 

-Nos fiatalok, menjünk vissza, Holnap igaz, hogy szombat lesz, de fontos a kipihentség.-keltünk fel az asztaltól. 

Ghost oldalán kissé lemaradtunk a többiektől. 

-Ghost, nem tudhatod, hogy Maslowskyra gondolt-e?

-Nem tudhatom, de érzi a gyomrom, hogy rá gondolt a srác. 

-Te így sem akarsz vele összejönni, így miért is zavar a dolog? 

-Ne feszegesd a türelmem, mert arcon taposlak.-nézett fel. 

-Sok sikert angyalom, hamarabb kapsz egy húsz miliméterest a halántékodba. 

-König, pofa be.-ez volt az utolsó mondata, gyorsított léptein.