Pandora magja (Neteyam ff.)

2.

- Neteyam, Lo'ak! – nyújtottam a kezem feléjük és ijedten kiáltottam. Neteyam is nyújtotta a kezét, de még méterek voltak köztünk. Hirtelen neki csapódtam valaminek, majd erősen megszorított.

- Meg vagy, Vitraya! – hallottam Lo'ak hangját, majd mire felfogtam mi is történt, addigra már a fiatalabb testvér ikránján ültem. Erősen karoltam át a derekát, hogy még egyszer ne akarjak meghalni. – Toruk még a nyomunkban van, szóval jól kapaszkodj.

- Neteyam? – kérdeztem Lo'akot, mire ő körül nézve nem látta sehol bátyját.

- Fenébe! – mordult fel. – Tesó, merre vagy?

- Mindenek anyja, ne! – hördültem fel. Már láttam magam előtt, ahogy Toruk elkapta és miszlikekre szaggatta.

- Neteyam! – kiáltott újra Lo'ak és közbe pásztázta a terepet. Toruk nem volt már a nyomunkban, de Neteyamot se láttuk sehol. – Tesó, ne szórakozz velünk, nem vicces!

Éreztem a hangján, hogy félt és kétségbe esett volt csak úgy mint én. Nem tudtam mi lesz és vajon Neteyam életben van-e még.

- Most mit csinálunk? – kérdeztem remegő hangon.

- Nem tudom. Bejárjuk az erdőt. – vágta rá Lo'ak.

- Külön kéne válnunk, de Omana nem tudom hogyan van. – mondtam.

- Elmenekült és vérzett. – válaszolt Lo'ak.

- Oh, Ma Omana. – sóhajtottam. – Haza kell mennünk, szólnunk kell a szüleiteknek. Ha többen keressük előbb meg lesz.

- Apa és anya meg fog nyúzni minket. – mordult fel Lo'ak.

- Én vállalom a következményeket, de Neteyam épsége fontosabb. – fogtam meg a karját. – Kérlek!

- Francba! – vicsorított, majd haza felé vette az irányt.

Gyorsan szeltük az eget, hogy minél hamarabb haza érjünk és tudjunk szólni. Lo'ak feszült volt, hogy szülei mit reagálnak majd, de elvégre is arról nem tehetünk, hogy Toruk ránk támadt.

                                                                                           - * - * - * -

- Anya, apa! – kiáltott Lo'ak, ahogy beértünk a hegyi táborba, az otthonunkba. Leugrottunk az ikrán hátáról és siettünk a Sully szülőkhöz. – Neteyam... - szólni akart bátyja eltűnéséről Lo'ak, de közben elhallgatott, ahogy Jake és Neytiri felé fordult, majd meglátta bátyját.

- Lo'ak! – ölelte meg öccsét Neteyam, akin látszott a meg könnyebülés, de még a félelem ott ült az arcán. – Vitraya?

- Itt vagyok. – válaszoltam Lo'ak helyett, majd Neteyamhoz siettem. Erősen a karjai közé zárt, majd a fülembe suttogott.

- Ma Vitraya, nagyon megijedtem, hogy elveszítelek. – remegett a hangja. Meglepődtem és szívem nagyot dobbant, hogy így szólított. Eltoltam magamtól picit, hogy a szemébe tudjak nézni. Sárga szemei csillogtak és pupillája óriási volt. Végig néztem rajta, körbe jártam és észre vettem, hogy a hátán vékony csíkban folyik a vér. Elhúztam a haját és láttam, hogy a tarkója megsérült. Be volt kenve neki yalna kéreggel és a pupillája méretéből ítélve erős gyógynövény főzetet is kapott. Egyszerűen mondva, nem volt teljesen magánál. Így nem volt komoly az sem, amit nekem mondott.

- Vitraya! Egyben vagy, jajj de jó! – futott oda hozzám Tuktirey.

- Szia Tuk! – guggoltam le hozzá mosolyogva. – Minden rendben most már. Menj oda bátyádhoz is. – utaltam Lo'akra.

- Vitraya, rendben vagy? – lépett hozzám Neytiri is.

- Igen, köszönöm! – bólintottam tisztelettudóan Neytiri felé.

- Már majdnem indultunk utánatok, de Eywanak hála egyben haza tértetek. – fogta meg a karomat, majd Lo'akot oda húzta magához egy ölelésre.

- Jól vagy fiam? – sietett Jake Lo'akhoz és aggódva nézett végig kisebbik fián.

- Igen apa, jól vagyok. – szegte le fejét és füleit is hátra húzta.

Míg a családja Lo'akot vizsgálták addig én kihátráltam közülük és a sérült mellé léptem. Balról bele karoltam Neteyamba, jobbról pedig Tuk fogta a kezét. Vissza kísértem a saját lakjukba.

- Jobb, ha most lepihensz. – mondtam Neteyamnak.

- Jól vagyok. – legyintett, de nem állt túl stabilan a lábán.

- Szia Kiri! – köszöntem, ahogy beléptünk a Sullyék maruiába.

Lefektettem Neteyamot a saját főggőágyába és mikor felálltam volna mellőle megfogta a karom, ezzel maradásra késztetve.

----

Sziasztok! :) 

Meghoztam az új részt, ami nem valami hosszú. Remélem, azért tetszik nektek és nem lett túl unalmas. Lassacskán beindulnak a történések és remélem ti is izginek találjátok majd. :)

Oel ngati kameie!