Pandora magja (Neteyam ff.)

17.

- Anya, apa! - szólt szüleinek Lo'ak. - Elmennénk az erdőbe egyet közösen.

- Természetesen, ha megengeditek. - tette hozzá Neteyam az udvarias részét a kérésnek.

- Igen, de vigyázzatok magatokra! Főleg te rájuk. - mutatott Jake első gyermekére.

- Rendben, uram. - bólintott Neteyam. Először furcsa volt ez a megszólítás, de Jake, ahogy elkezdte kiképezni Neteyamot, azóta többször halljuk ezt a megszólítást tőle.

- Én is mehetek? - lelkendezett Tuk. Mindannyian össze néztünk és nem tudtuk, hogy mi lenne a helyes válasz a kérdésére. Egy aprót bólintottam, de voltak kétségeim afelől, hogy nem fog eljárni Tuk szája és ezt a testvérei arcán is láttam.

- Úgy vigyázzatok rá, mint a szemetek fényére. - kért minket Neytiri, majd ölelésbe vonta kislányát.

- Vigyázunk rá. - nyugtattam Kiri Neytirit.

Miután elpakoltunk a reggeli maradékait magunk után elindultunk az ikránjainkhoz. Nevetgélve fogócskáztam Tukkal, aki testvérei között próbált menedéket találni elölem.

- Sziasztok! - futott oda hozzánk Spider.

- Eh, ez is előkerült. - egyenesedtem fel, majd grimaszolva mértem végig az ember fiút. Válaszul kiöltötte rám a nyelvét, mire Kiri csak szemeit forgatta.

- Ennyire, azért ne kedveld szegény Socorrot. - tette karba kezeit Lo'ak miközben felnevetett.

- Én ugyan ártatlan vagyok. - tartottam fel kezeimet, majd össze kócoltam Spider raszta tincseit.

- Sok a duma gyerekek. Indulunk vagy sem? - szólt ránk Kiri.

- Rajtam nem múlik. - rántottam meg a vállamat. - Makto ko*! - rikkantottam és Omanahoz futottam, aki már várt rám. (*Nyeregbe!) Pillanat alatt össze kapcsolódtam vele és már a hátán is voltam. Vissza pillantottam a többiekre, akik meglepetten néztek rám. - Nem jöttök?

- Skxawng. - nevetett Neteyam és utánam eredt Tukkal együtt.

Miután már mindenki ikrán háton volt kiröppentünk a barlangból. Megnyugtató volt hallani, ahogy a bőr szárnyaik alatt süvített a menetszél.

- Hova menjünk? - kérdezte Lo'ak.

- Menjünk a ligetbe. - javasolta Kiri, akit Spider szorongatott hátulról nehogy leessen.

- Jó ötlet. - helyeseltem. Neteyam szorosan fogta kishúgát, majd jobbra dőlt ikránjával, mi pedig követtük őt.

Mindig rácsodálkozom a tájra, ami alattunk terül el. Eywa gyönyörű teremtése ez. Azt érzem, hogy együtt lélegzek az erdővel és együtt dobban a szívem Eywaéval. Ami azt illeti nem csak Eywaéval, hanem Neteyaméval is. Egyre jobban vonzódom hozzá, kezdenek átalakulni az érzéseim. Olyan, mintha nem csak gyerekkorunk óta ismernénk egymást, hanem sokkal régebb óta. Eywanak terve van velünk, érzem. Viszont nem csak Neteyammal, hanem Kirivel kapcsolatban is vannak tervei, de ez még nem kezdett körvonalazódni előttem.

- Csodálatos. - sóhajtott Kiri, miután landoltunk és elénk tárult a Lelkek fája gyönyörű látványa. Spider a landolás után egyből le is ugrott Kiri mögül.

- Mint mindig. - ámuldoztam én is.

- Nálad nem csodálatosabb. - súgta oda nekem Neteyam, mire szégyenlősen néztem rá. Tuk is elmosolyodott, mivel bátyján csüngött, így hallotta a bókot ő is.

- Jólvan gerlepár, menjünk. - veregette hátha Lo'ak a bátyját.

Közelebb mentünk a fához, majd leültünk egy kört alkotva. Szívem erősebben kezdett dobogni, olyan volt mintha a torkomban lüktetne.