Pandora magja (Neteyam ff.)

42.

Visszaérve a táborba egyből a maruimba siettem, hogy össze készítsem minden holmimat a reggeli induláshoz. Az összes ágyékkötőm, nyakláncom és egyéb kiegészítőmet gondosan pakoltam bele egy bőrből és szövetekből készült táskába, amit utazáshoz szoktunk használni. Minden, amit saját kezűleg készítettem összecsomagoltam és egy sarokba pakoltam őket. Egyedül a függőágyamat nem csomagoltam be, mert úgy gondoltam, hogy egy keveset kéne pihennem az út előtt, hiszen nem tudtam mekkora távot kell megtennem egyhuzamban.

A pakolás végezte után a kezembe fogtam Tsu'tey gallérját és alaposan szemügyre vettem, majd a függőágyamba ültem. Míg néztem az ékszert egyre jobban azt éreztem, hogy én nekem ezt viselnem kell, vonzott magához. Így hát neki álltam egy két kisebb átalakításnak rajta, hogy méreteiben jó legyen rám és tudjam hordani. Minden egyes bőr és lenfonalat óvatosan fogtam, nem szerettem volna benne kárt tenni.

Ujjaim szorgosan jártak, de ennek ellenére mégis egész estét vett igénybe, hogy megfelelő méretűre tudjam alakítani a harcos gallért. Szerettem volna az eredeti állapotában hagyni, ezért csak a nyakrészt vettem szűkebbre. A dolgom végeztével büszkén tartottam magam elé és elismerően mosolyodtam el, meg voltam elégedve a munkámmal. A nyakláncot óvatosan tettem a táskámra és az összekészített holmimra, majd vissza feküdtem a függőágyba, hogy pihenjek. Szemeim már fáradtak voltak és a testem is kívánta volna az alvást, de a gondolataim nem hagytak nekem nyugtot, rendíthetetlenül az új életem körül jártak a gondolataim. Eywa először azt mondta nekem, hogy szükségem lesz Kirire, majd, hogy a két gyermeket meg kell találnom, akik valószínűleg a metkayinaknál vannak. Mégis hogyan fogom őket megtalálni? Valószínűleg Kiri és Sullyék máshol élnek és Pandora túl hatalmas ahhoz, hogy csak úgy körbe bolyongjam egyedül. Viszont lehet, hogy a metkayinaknál választ kapok, hogy merre keressem őket.

Nagy nehezen sikerült álomba merülnöm, de ennek ellenére nem aludtam túl mélyen. Sokat forgolódtam és többször is megébredtem az éjszaka folyamán, míg nem egy pár órát sikerült egyvégben aludnom, viszont az álmok nem maradtak el.

„ – Arvok, te még túl fiatal vagy egy gyermekhez. Hogyan neveled fel? – rivalt rá öccsére Tsu'tey.

- Közösen, Si'nayaval. – szólt vissza Arvok.

- Egy gyermekről sokat kell gondoskodni, te pedig néha magadat sem tudod ellátni. – méregette öccsét Tsu'tey.

- Hidd el, meg fogom oldani. – húzta ki magát büszkén Arvok.

- Fogod te tudni szeretni azt a gyereket? Magadon kívül senki mást nem szeretsz. – mondta Tsu'tey az éles szavakat Arvok szemébe.

- Si'nayat is szeretem, a gyermeket is fogom. – védte meg magát Arvok.

- Ez katasztrófába fog torkollni. – rázta a fejét Tsu'tey.

- Irigy vagy, mert te nem lehetsz azzal a nővel, akit szeretnél. – mondta Arvok mérgesen, de ezzel a mondatával megforgatta a kést Tsu'tey szívében.

Ő csak felbőszülve fújtatott öccsére kivillantva hatalmas szemfogait, majd faképnél hagyta.

Nem szerette volna tovább firtatni ezt a témát, így inkább jobbnak látta, ha távozik. „

Hirtelen ugrott előre az idő az álomban és Arvok már a karjai között tartotta első gyermekét. Zavarodott volt és közben mintha némi harag is csillant volna a szemeiben.

- „ Nézd, öt ujja van. – mondta bátyjának.

- Igen, de attól még a te gyermeked. – szólt Tsu'tey.

- Si'naya halott. – nézett testvérére Arvok.

- Nagyon sajnálom őt, de a gyermeked él és vele kell foglalkoznod. – bíztatta Tsu'tey.