Pandora magja (Neteyam ff.)

10.

- Neteyam, én...ezt álmodtam az imént. – dadogtam miközben a zavaros érzésektől könnybe lábadt a szemem.

- Micsoda? – kerekedtek ki sárga szemei. Értetlenül nézett rám, szerintem azt hitte szórakozok vele.

- Igen, jól hallottad. – bólintottam egyet.

- De hát..., de hiszen... - hebegett Neteyam.

- Tudom, én sem értem. – dörzsöltem meg homlokomat. – Már kezded kapizsgálni mi is zajlik bennem mostanában.

- Vitraya, nem irigyellek. – nézett szemeimbe megértően.

- Én se magamat. – forgattam szemeimet.

- Fiam! Jól vagytok? –halkan hallatszott egyszer csak Jake hangja Neteyam fülhallgatójából.

- Igen, apa. Az ivóhelynél vagyunk Vitrayaval. – fogta meg a torokmikforonját és válaszolt apjának.

- Rendben. Lassan gyertek haza, mert fontos megbeszélni valónk lenne. – szólt Jake.

- Igenis. – mondta kissé frusztráltan.

- Menjünk? – kérdeztem Neteyamot.

- Nem tudom, lehet jobb lenne. – állt fel. Arca megváltozott, komor lett. Mintha arra számított volna, hogy le fogják szidni.

- Rendben. – mondtam és ismét nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen a földről. – Köszönöm! – szóltam miután talpra álltam. Neteyam szó nélkül elengedte a kezem és hátat fordított nekem, hogy jelezzen ikránjának, de közbe szóltam.

- Minden rendben? – kérdeztem és vállára tettem a kezem.

- Igen. – válaszolt röviden.

- Ahogy gondolod. – mormogtam.

- Nincs baj, csak... - hallgatott el.

- Csak mi? – érdeklődtem óvatosan.

- Sok. – vágta rá fejét lehajtva. Fülei lelapultak és állkapcsa megfeszült.

- Mi, Neteyam? – álltam elé megkerülve őt.

- Az, hogy nekem kell minden balhét elvinnem és megoldanom a testvéreim helyett. Apa olyan terhet rak rám ezzel, hogy én szinte nem is tudok ellazulni. Állandóan az van bennem, hogy csak minden rendben legyen és ne kelljen Lo'ak skxawng seggét megmentenem, megint. Nehéz nekem a tökéletes minta gyereknek lenni. – fakadt ki. Nagyon megsajnáltam, hiszen mióta eszemet tudom Neteyamnak mindig is nagyobbnak kellett lennie a korához képest. Ez precíz és pontos leendő harcost faragott belőle, de nem is tudott igazán gyerek lenni. Nem hibáztatok ezért senkit, mert Jake és Neytiri a legjobbat szeretné mindegyik gyereknek. Sőt bizton merem állítani, hogy ők a legjobb szülők.

- Megértelek Neteyam, de mindenki tisztel téged a klánban. Te vagy az egyik nagy reménysége a harcosoknak. Te leszel majd a klán harcosainak vezetője. Nehéz felül múlni Toruk Maktot, tudom, de apukád szeretetből tesz mindent. – biztattam a fiút. Lassan felemelte fejét és a szemembe nézett. – Lo'ak jó gyerek a maga módján, de majd benől a feje lágya. Ő is szeretne olyan státuszt elérni a klánban, mint ami neked is sikerült, de nem tudja, hogyan kezdjen bele.

- Mondjuk ne úgy, hogy bajba sodorja magát állandóan. – szólt közbe Neteyam.

- Igen, de lehet, szüksége lenne egy kis támogatásra. – mondtam. – Ha esetleg segítenél neki, mint bátyja biztos jól fogadná.

- Én szeretnék, de makacs és forrófejű. – forgatta szemeit.

- Mint apátok. – vágtam rá.

- Néha elfelejti, hogy ő is volt fiatal. – mormogott a fiú.

- Már családja van és titeket védelmez amellett, hogy jól végezze olo'eyktan feladatait. – válaszoltam. – Majd ha egyszer te veszed át apukád helyét és családod lesz, máshogy fogsz te is vélekedni.

- Jó, hát lehet. – mondta és láttam rajta kezdi megérteni, hogy miről beszélek.

- Testvéreidért legyél hálás. Én mindent megadnék azért, hogy legyen édestestvérem. – hajtottam le a fejem és belegondoltam, hogy én vér szerint senkié sem vagyok.

- Köszönöm! – szólalt meg Neteyam. Ujjait az állam alá tette és maga felé fordította arcomat.

- Segíteni szerettem volna csak. – mosolyogtam.

- Sikerült. – viszonozta mosolyom és mélyen nézett a szemembe. Közeledni kezdett felém és hasonló helyzet alakult ki, mint a vízben. Pár centi választott el minket. Szaggatottan vettem a levegőt és hevesen vert a szívem. Nagyot nyeltem és most én szakítottam meg a pillanatot. Megijedtem, hogy őszinte legyek. Kedvelem Neteyamot, de még pontosan nem tudom mit is szeretnék. Hátra léptem és Omanat hívtam. A fiú csak nézett rám csalódottan, majd követte a példámat. Sajnáltam, mert vonzódok hozzá, de még zavaros egy kicsit nekem is.

Felpattantunk hátasainkra és szó nélkül telt a visszaút a Hegyi táborba. Mardosott a lelkiismeret-furdalás Neteyam miatt, de ő is megtette velem ugyanezt. Lehet azért mert először ő is félt?

----

Helló, helló! 💙

Most rövidebb részt hoztam nektek, remélem nem haragszatok meg érte. 🫣

Egy kicsit próbáltam arra is kitérni, hogy Neteyamnak sem könnyű folyton a testvérei után koslatni és ugye mint tudjuk Lo'ak a fejéhez vágta a "tökéletességét".  

Arra gondoltam, hogy hamarosan írnék egy újabb ismeretterjesztő szösszenetet. Ha valamire konkrétan kíváncsiak vagytok írjátok meg kommentben és akkor beleírom azt is. ☺️

Irayo, ha elolvastátok!  Eywa ngahu! 💙🤌🫴