Pandora magja (Neteyam ff.)

II./49.

Egy hét telt el mióta megérkeztem a metkayinakhoz és Ronal Tonowarival karöltve megengedte, hogy maradjak. A napok nyugodtan teltek, Mindenek anyja adott egy kis időt, hogy megszokjam az új élőhelyemet. Mióta itt vagyok nem volt se látomásom, se különös álmom. Ronal kérésének eleget téve segítettem a mindennapi munkákban a klán tagjainak és egyre elfogadóbb volt velem mindenki. Tsireya is nyitottabban viselkedett, de Aonung nem változott semmit sem, ő továbbra is megvetően nézett rám. Előbb vagy utóbb ki fog bukni belőlem a kérdés, hogy mégis mi a problémája velem. Tsireya próbálja ilyenkor testvérét elterelni beszélgetéssel, hogy oldja a feszültséget, de valami itt bűzlik, érzem.

- Ideje lenne megismerkedned az ilukkal és a vízi élővilággal. – mondta Lo'ak, miközben megigazította magán ágyékkötője derékpántját, ahogy mellém ért a pányván, ahonnan figyeltem a vizet.

- Én már mentem volna, de feladatokat kaptam, hogy maradhassak. – sandítottam a fiúra.

- Hát, ha nem húzogattad volna a palulukan taraját nem lettek volna ezek a kötelességek. – tette karba kezeit, miközben Ronallal való ''vitánkra" célzott.

- Teremtőm! – kaptam a kezem a szám elé. – Tsyeyk'itan*, te vagy az? Kicseréltek téged? – tetettem meglepettséget és ijedtséget. (*Jake fia) Lo'ak hangosan felnevetett és csak rázta a fejét.

- Jót tett a környezetváltozás. – bólogatott bőszen.

- Na, azt kétlem. – szaladt fel a szemöldököm. – Te meg a jó magaviselet két külön fogalom, kedves barátom. – veregettem vállba.

- Csak hogy tudd, van, amiben sokkal jobb vagyok Neteyamnal. – húzta ki magát büszkén a fiú.

- Én ilyet kétségbe sem vontam. – tartottam fel kezeimet védekezően. Örültem, hogy van, amiben Lo'ak is jól teljesít, hiszen mindig is vágyott az elismerésre, de mellette nem változott a lázadó éne, ebben biztos vagyok.

- Sőt szerintem nálad is jobb vagyok. – húzta ravasz mosolyra száját.

- Na, várj! – tartottam fel mutatóujjamat. – Neked volt három év előnyöd. – hívtam fel a figyelmét erre a különbségre közte és köztem. – Amúgy én jobb úszó voltam nálad mindig is. – szálltam be a játékába.

- Azóta ez változott. – húzta ki magát karba tett kézzel.

- Kétlem, kispajtás. – bokszoltam vállba nevetve.

- Min megy a rivalizálás? – hallottam meg Neteyam hangját magam mögött, de mire meg tudtam volna fordulni, hogy ránézzek erős karjait hatulról körém fonta és magához húzott, így izmos mellkasa és hasa a hátamnak feszült.

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem és a szívem vadul kezdett kalapálni. Ahogy bőre az enyémhez ért, egyből bizsergés áradt szét a testemben. Próbáltam rendezni a légzésem és összeszedni magam, de az érintése teljesen elveszi a józan eszem. Ahelyett, hogy kibújtam volna Neteyam karjai közül, inkább beleolvadtam ölelésébe. Ujjaimat végig futtattam izmos alkarjain, mire ő nyomott egy lágy csókot a fejem búbjára. Hüvelykujjával apró köröket írt le a bőrömön. Izmaim teljesen ellazultak és egy kitörni készülő sóhajt fojtottam el azzal, hogy megköszörültem a torkom. Egy ölelés talán még nem bűn, ugye?

- Oh, ne már! Menjetek szobára. – fintorgott Lo'ak, mire értetlenül néztem rá.

- Egy ölelés látványába nem halsz bele öcskös. – szólt Neteyam, de továbbra sem engedett el.

- Amúgy szerintem Aneya is örülne, ha egy kicsit kezdeményezőbb lennél. – tettem hozzá.

- Mi? Ezt honnan veszed? Nincs is köztünk semmi. – kezdett egyből hárítani és zavart lett. – Ő a... a barátom. – dadogott.