Pandora magja (Neteyam ff.)

II./54.

Ez a rész az eddigi leghosszabb lesz a 3970 szavával‼️Trágár beszédet tartalmaz‼️A csatolt zenét, pedig lejjebb megjelölöm, hogy honnan érdemes hallgatni az olvasás mellé‼️

Este sokáig tartott az ünnepség, addig táncolt mindenki, míg ki nem dőltünk. Mielőtt feljöttünk volna a partról Aneya és Lo'ak eltűnt, gondolom bementek a szigeten lévő kis erdőbe. Neteyam meg akarta őket keresni, de lebeszéltem róla és mondtam neki, hogy nekik is jár egy kis idő kettesben. Nagy nehezen beadta a derekát és visszamentünk a táncoló, lakomázó és italozó na'vik közé. Voltak egy ketten, akiknek már nem volt túl stabil a járása és csuklás gyötörte, de semmi nem szegte kedvüket.

Miután mindenki elcsitult és Lo'ak is előkerült lefeküdtünk aludni. Nem kellett sokat várnom arra, hogy az álom utolérjen, hiszen tartalmas napunk volt, azonban az éjszaka nem telt túl nyugodtan.

,,Kinyitottam a szemeimet és az erdőben találtam magam, otthon. Szemeimmel pásztáztam a tájat és igyekeztem minél többet magamba szívni a látványából. Óvatos léptekkel indultam meg előre, de hamar megtorpantam. Egy nyíl fúródott bele a mellettem nyújtózó fába, ami szinte súrolta a halantákomat. Meglepettségemben reagálni sem tudtam, de különös módon nem éreztem magam veszélyben. Tekintetem végig futtattam rajta, hogy szemügyre vegyem a nyíljegyet. Sárga színű toll kanyargott rajta spirál alakban, de vége kék színű volt. Szemeim kikerekedtek és előre pillantottam, ahonnan a nyíl érkezett.

- Tsu'tey? - kérdeztem bizakodva. Minden na'vinak más a nyíljegye, ez egy ismertetőjel.

- Vitraya. - bukkant elő a fák közül és közben a megszokott kézjellel üdvözölt. Széles mosoly ült arcomra, jó érzés volt látni.

- Örülök, hogy látlak. - mosolyogtam.

- Úgy szintén. - biccentett és közben egy halvány mosoly bujkált arcán.

- Sylwanin nincs itt? - kérdeztem reménykedve, hátha tudok mindkettőjükkel beszélgetni.

- Én vagyok csak. - válaszolt. - Nincs velem a másik felem, ahogy veled se.

- Igen, ez igaz. - hajtottam le a fejem.

- A rosszul kimondott szavak félreértést okoznak, nem de? - kérdezte sejtelmesen.

- Igen, de még mekkorát. - bólogattam helyeslően.

- Akkor láss át rajtuk. - tanácsolta. Értetlenül néztem rá, nem egészen tudtam mit akar ezzel mondani.

- Nem egészen értelek. - ráncoltam a homlokom.

- Eywa gyermeke vagy, te tudsz mindent. - mondta.

- Egyáltalán nem. Nagyon bonyolult minden, ami körülöttem történik. - ráztam a fejem tiltakozóan.

- Karnyújtásnyira van tőled a válasz mindenre. - hangja kezdett visszhangozni és a teste halványodni.

- Láss és a tudás a tiéd lesz. - jelentette ki.

- Várj! Nem értem. - kiáltottam utána, ahogy kezdett eltűnni előlem.

- Lapo mawl*. - mondta ki utolsó szavait, majd eltűnt. (*Másik fél.)''

Szemeim kipattantak és hirtelen felültem. A szívem zakatolt és a vér dobolt a fülemben, zihálva kaptam a kezem a mellkasomhoz. Körbe néztem és láttam, hogy mindenki alszik még a maruiban. Kint épp, hogy pirkadni kezdett, a metkayinak sem ébredeztek még.

- Ke'u kemwiä* - szólalt meg rekedt hangon, szinte suttogva Neteyam. (*Semmi baj.) Nem kérdezte mi történt vagy mi a baj, hanem tudta, hogy valami olyat álmodtam, ami ezt a reakciót váltotta ki belőlem. Lágyan megfogta a karom és visszahúzott maga mellé. Félig kábult állapotomban visszazuhantam mellé és lehunytam szemeimet. Nyomott egy csókot a homlokomra, miközben a hátamat cirógatta. Próbáltam visszaaludni, ami kisebb nagyobb sikerrel ment, de mélyen már nem tudtam aludni.