Pandora magja (Neteyam ff.)

8.

- Mi? - szaladt ki a számon egy igen értelemes megnyilvánulás zavaromban.

- Hát azt mondogattad, hogy nem a vége. Ez a nevem jelentése. - mondta a fiú. Ezek szerint nem csak magamban ismételgettem, hanem hangosan is. Remek.

- Oe lu skxawng*! - csaptam homlokon magam. (*Hülye vagyok)

- Nem igazán értem mi történik. - ráncolta homlokát Neteyam és nevetett a kínos helyzeten.

- Öhm...holnap majd elmondom. - vágtam rá gyorsan és elviharzottam.

- Várj, nem vacsorázol velünk? - kiáltott utánam Neteyam.

- Nem, köszönöm! - intettem egyet vissza sem fordulva. Egyből a függőágyam felé vettem az irányt és felmásztam az indán. Szegény fiút rendesen faképnél hagytam, de most eléggé meg vagyok zavarodva magam is. Aludnom kell, mert szétvetnek a gondolatok. Remélem, nyugodtan tudok aludni, mert most nagy szükségem van rá. Amilyen felpörgött állapotban vagyok, nem tudom mennyi esélyem lesz rá.

Jól sejtettem, semennyire. Egész éjszaka forgolódtam, csak hajnalban tudtam aludni pár órát, de az sem volt túl pihentető. Reggel nyúzottan keltem és fogalmam sem volt hogyan élem túl a napot egyáltalán. Na meg mit mondok Neteyamnak? Kirivel megbeszéltük nem mondjuk el senkinek mi történt velünk tegnap, de neki nem fogok hazudni. Elvégre Neteyamra utalt Eywa szóval tudnia kell róla neki is.

- Jó reggelt! - léptem be a Sully maruiba, mert hallottam már fent vannak.

- Neked is Vitraya! Nem nézel ki túl jól. Minden rendben? - aggodalmaskodott Neytiri.

- Igen, csak mostanában nem alszok jól. Gyötör az álmatlanság. - válaszoltam és egy mosollyal próbáltam nyugtatni. Ránéztem Kirire, aki szintén nem volt túl pihent, majd ránéztem Neteyamra, aki féltőn pillantott vissza rám.

- Szívesen segítek, ha szeretnéd. - fogta meg a karomat Neytiri.

- Arany kezei vannak olyan jó krémeket és főzeteket csinál. - szólt közbe Jake, akire felesége kuncogva sandított.

- Tudom, hiszen kiváló tsakarem*. - kedveskedtem. (* tsahík tanuló)

- Jaj, ugyan, csak végzem a dolgom. - legyintett a Sully anyuka.

- Én most megyek is tovább. - váltottam témát gyorsan, majd jeleztem Neteyamnak, hogy kint találkozunk. Próbáltam kevésbé feltűnően csinálni.

- Nem is reggeliztél. Legalább ezt vidd el magaddal. - mondta Neytiri és a kezembe nyomott egy yovot. Ez egy lédús, lilás színű gyümölcs, ami édes, mint a méz.

- Irayo! - mosolyogtam és ezzel sietősen kifordultam a maruiból. Teljesen bolondnak néznek és azt fogják hinni elment az eszem, de akár még az is lehet, hogy így van.

Az ikránokhoz siettem, ahol gyorsan megettem a gyümölcsöt, míg Neteyamra vártam. Közben Omana már kiszúrt magának és türelmetlenül bökdösött.

- Szia, kicsilány! Mindjárt megyünk, de még várjuk Neteyamot. - simogattam meg a fejét az ikránnak.

- Itt vagyok. - szólalt meg mögöttem az említett fiú, mire szembe fordultam vele.

- Végre. - sóhajtottam.

- Mi a baj? - kérdezte miközben fürkészően nézett a szemembe.

- Menjünk egy nyugalmasabb helyre. - javasoltam és Neteyam csak bólintott. Felpattantam Omanára és összecsatlakoztam vele. Neteyam egyet füttyentett és tapsolt kettőt az ikránjának, majd az állat hatalmas szárnycsapásokkal reppent elé. Hátára ugorva egy pillanattal később már a szakadék felé repült, majd én is követtem őt.