A történet egy fiatal na'vi lányról szól, akit Eywa életben tartott és kiválasztott. Szülei ismeretlenek számára és az egész omatikaya klánnak egészen addig, míg rá nem ébred ki is ő valójában. Ezzel a teherrel kell megbirkóznia és közben a szerelem...
(Ehhez a részhez Jamie egyik dalát választottam most.)
Ezt a részt az egyik kedves olvasómnak a születésnapjára ajánlom. Innen is boldog születésnapot Hering_ !💙
Tonowari tekintélyt parancsoló hangjára mind összerezzentünk egy kicsit. Ők lehet nem sejtették, de én gondoltam, hogy várható lesz az újabb vita. Aonung elég bátor ahhoz képest, hogy tisztában van azzal a ténnyel, hogy tudom a titkát. Ahogy az sem zavarta, hogy neki ment volna egy nőnek dühében. Fikarcnyi tisztelet nincs benne irányukba. Nem azt várom el tőle, hogy puszi pajtások legyünk és keresse a kegyeimet, de legalább ne alázzon meg mások előtt. A szánalmas próbálkozásai eddig leperegtek rólam, de mihelyst olyan dolgokat teregetett ki rólam, amiről ő jogtalanul tud az már vérlázító volt.
- Heyn nekll*! – parancsolt ránk, a fiatalabbakra Tonowari. (*Leülni!) Kelletlenül guggoltunk le, hiszen tudtuk, hogy hegyi beszéd következik majd. Fújtatva guggoltam le, majd a többiekre pillantottam. Neteyam a homlokát ráncolva meredt maga elé, fel volt készülve a kioktatásra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lo'ak szem forgatva ereszkedett le, Kiri is hasonlóan tett. Tuk törökülésben foglalt helyet Kiri mellett. Aneya dühösen térdelt le, majd a sarkaira ült. Tsireya megrémülve engedelmeskedett, de bátyja dacosan tett eleget az utasításnak.
- Testvérekként kell viselkednetek egymással. – kezdett bele Tonowari.
Még csak az első mondat hangzott el, de Aneya cinikusan felhorkantott. A lányra néztem, majd próbáltam nem elmosolyodni a reakcióján. Az olo'eyktan úgy tett, mintha nem hallotta volna.
– Együtt képesek vagytok egy falut is felépíteni. Ugyan nem egy klánból valók, de na'vik vagyunk mindannyian. Épp elég probléma az égemberek jelenléte Pandorán, legalább mi ne ellenségeskedjünk egymással. – beszélt hozzánk Tonowari.
Ajkaimat összepréselve hallgattam minden szavát, ami igaz volt, de ezt a fiának kéne csak mondania. Felhúztam az orrom egy pillanatra és a füleim is megrezdültek, így fejeztem ki a nem tetszésemet. Hangtalanul figyeltem, ahogy a többiek is. Egy idő után éreztem, hogy valaki figyel, a tekintete csiklandozta a bőrömet és borzolta az idegszálaimat. Automatikusan a bal oldalamra pillantottam, ahonnan éreztem a tekintet erőteljes hatását. Enyhén fordítottam el a fejem abba az irányba, hogy a szemem sarkából tudjam szemügyre venni a helyzetet. Neteyam sárga íriszei néztek vissza rám. Ő is a szeme sarkából figyelt engem, nézte a reakcióimat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
